Kedves Olvasó ...
Nem mondhatom el senkinek, leírom hát mindenkinek: immár pontosan egy éve és két hete, hogy a legutóbbi bejegyzést írtam. Akkor is az rtl tehetségkutatója volt a téma. Most is az lesz.
(Hogy a blog eredendő témája miért szűnt meg, annak az oka az, hogy Rafkót a hideg is kirázta a börtön élményektől, igyekezett megtalálni új-magát mielőbb a külvilágban. Azóta ez, ha nehezen is, de sikerült. Nagyon büszke vagyok rá, és inkább töltse az idejét azzal, amivel tölti, mintsem szenvedjen itt az emlékekkel. Erről ennyit. Ha változás lesz, tudni fogtok róla.)
Vissza a tehetségkutatóhoz ... Legutóbbi bejegyzésem EZ volt.
Végigolvasva, ezek a hülyék nem tanultak tőlem semmit. Baszki, már egy éve is megmondtam, hogy mi, egyszerű, zombiszerű, agymosott tv-nézők nem az alapján fogunk lázba jönni, hogy melyik sztár celeb palánta hogyan énekli ki taknyos orrhangon a három vonalas C-t. És nem is attól, hogy a bulvár média hazugságokat állít, például állítólagos esküvőkről, holott első kézből tudom, hogy még épp csak lánykérés volt.
A facebook-on megosztott BGT vagy BÁRMI-GT videók sem attól érnek el 10-100 milliós nézettséget és nem azért ríkatnak meg sokakat, mert egy full ismeretlen, vagy százezer éve is már unott hangjegy-gyűjteményekre elsipítozott közhelyes szart ad elő az a valaki a színpadon.
MI NEM EZT ÉRTJÜK! MI NEM VAGYUNK SZAKMAILAG OTT. NEKÜNK NEM AZ AZ ESETLEGESEN PÁR HAMIS HANG VAGY A HELYENKÉNT TÉNYLEG TÚLMOZGOTT ELŐADÁS JÖN ÁT.
Mi egy jól ismert zenével tudunk azonosulni. Egy jól ismert, bulizós, vagy egy szívbemarkoló zenével tudunk azonosulni. Olyan zenével, amihez emlékek kötnek. És igenis: mi az eredetihez hasonlítjuk. Volt-e olyan, vagy esetleg jobb volt? A lényeg, hogy azt értjük meg, hogy az eredetihez képest milyen érzéseket hozott felszínre az a dal.
Nem, nem a kereskedelmi rádiókból jól ismert zenékkel, hiszen azokat -állítólag- az rtl célcsoportjának alsó szegmense hallgatja leginkább, azaz a fiatalabbak, jellemzően 30 éves kor alatt. És egyben ez az a korosztály is, aki már van -állítólag- annyira tudatos, hogy nem szavaz, nem küld sms-t. Szóval szerintem ezzel kár operálnia az rtlnek.
Szintén nem értem tehát, hogy miért ilyen szarfos, ismeretlen, a lelked vagy az emlékeid meg-nem-mozdító dalokat énekeltetnek a fiatalokkal: kit fog szavazásra sarkallni egy ilyen rezignáltan végighallgatható produkció? Egyáltalán: miért ne kapcsoljak át bármi másra, akár egy Nóta TV-re is, ahol esetleg már csak azon is jól szórakozhatok, hogy milyen gagyi. De attól nem is várok mást...
Egész olcsó pénzért vállalom az rtl-nek, hogy összeállítok egy estére való playlistet, és garantálom, hogy nem fog kevesebb szavazat befolyni -egy hozzá nem értőtől már ez is szép teljesítmény, nem?
Ismert, főleg magyar számokat akarok, amiket tudok énekelni a műsor alatt, vagy csak pityeregni rajta, vagy csak ritmusra mozogni a szófán, jó kedvet akarok, lelket megérintő előadást akarok. És engem nem zavar, ha nincsenek benne Zámbó Jimmy-i magasságokat igénylő zene-szakipari remekek. Én akkor sem fogok szavazni, de legalább nem negatívan fogok gondolni az egyre alacsonyabb élvezeti faktort nyújtó X-faktorra...
Igaz nem magyar, de itt egy példa: ha senki nem ismeri ezt a számot, ha senki nem hallotta még előtte, nem ütött volna ekkorát ez az előadás -mint ahogyan anno sem Ruzsa Magdi, sem Caramel saját számai sem ütöttek akkorát elsőre, mint amekkora slágerek végül lettek.
Íme:
PS: az milyen már, hogy Csobot Adél dekoltázsa vitte a hátán a tegnapi adást ...
