Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Rafkó

Rafkó, okosságok, lehúzások, piaci-, vásári- és másholi dumák, történetek - avagy (túl)élni nem csak Budapesten kell.

Elérhetőség

Ide írhatsz nekem, ha kommentelni nem akarsz: rafkoblog@gmail.com


Felelősségvállalás:

A blog a 18+ korosztálynak szól.

A blogon olvasottakat senki ne utánozza vagy ismételje meg! Nem azért, mert jogvédett ötletek ezek. Hanem, mert legtöbbjük olyan bűncselekmény, amiért annak elkövetője vagy elkövetői már bűnhődtek, vagy jelenleg is büntetésüket töltik. Illetve ezúton közöljük az itt olvasottakból "megvilágosodni vágyó elmebajnokoknak", hogy az információk felhasználásából eredő esetleges károkért és hátrányokért semmilyen felelősséget nem vállalunk!

A bepötyögött történetek valós, megtörtént eseményeken alapszanak, nagyon is! De egyébként kitalált történetek. Valamint néhol magán a kitaláción is módosítottunk, hogy a történet kerek legyen, illetve, hogy ne sértse senki önérzetét, aki esetleg érintett lehet. Így, ha valaki magára ismer, az csakis a véletlen műve. Az itt leírtakból mindenki vonja le a megfelelő konzekvenciát és okuljon, hogy őt ne tudják hasonló módon rászedni. Valamint nevessen, ha egy-egy történet arra készteti.

A blog minden bejegyzése saját szellemi termék, azokat felhasználni csak hivatkozással szabad, irásos hozzájárulás után.

Rafkó a FÁCSÉN

Friss topikok

  • mitisirjak: Az irományod fárasztó volt,ezért nem is tudtam végig olvasni,csak pár okosnak tűnő mondatod, amibő... (2014.12.07. 09:27) Dzsehova tanúi -a szerk. bejegyzése
  • Rafkóblog: @Szerda Úr: Igen, már tegnap is láttam ugyanezt a hirdetését másik blogon is... én adok neki egy e... (2012.03.26. 09:45) Vendéghányás ft./vs. dohányzás -a szerk. bejegyzése
  • Mosolyszemű: Követem az eseményeket,haladjatok már,olvasnék..... (2012.03.16. 09:18) Miért?
  • Rafkóblog: @paraZITA: nem tudom, hogy minek kellene hívni. Csak sztorizgatok. (2012.03.13. 09:21) UPDATE!

Már megint a X(ar)-faktor -a szerk. bejegyzése

Rafkóblog 2013.10.27. 18:52

Kedves Olvasó ...


Nem mondhatom el senkinek, leírom hát mindenkinek: immár pontosan egy éve és két hete, hogy a legutóbbi bejegyzést írtam. Akkor is az rtl tehetségkutatója volt a téma. Most is az lesz.

(Hogy a blog eredendő témája miért szűnt meg, annak az oka az, hogy Rafkót a hideg is kirázta a börtön élményektől, igyekezett megtalálni új-magát mielőbb a külvilágban. Azóta ez, ha nehezen is, de sikerült. Nagyon büszke vagyok rá, és inkább töltse az idejét azzal, amivel tölti, mintsem szenvedjen itt az emlékekkel. Erről ennyit. Ha változás lesz, tudni fogtok róla.)


Vissza a tehetségkutatóhoz ... Legutóbbi bejegyzésem EZ volt.

Végigolvasva, ezek a hülyék nem tanultak tőlem semmit. Baszki, már egy éve is megmondtam, hogy mi, egyszerű, zombiszerű, agymosott tv-nézők nem az alapján fogunk lázba jönni, hogy melyik sztár celeb palánta hogyan énekli ki taknyos orrhangon a három vonalas C-t. És nem is attól, hogy a bulvár média hazugságokat állít, például állítólagos esküvőkről, holott első kézből tudom, hogy még épp csak lánykérés volt.

A facebook-on megosztott BGT vagy BÁRMI-GT videók sem attól érnek el 10-100 milliós nézettséget és nem azért ríkatnak meg sokakat, mert egy full ismeretlen, vagy százezer éve is már unott hangjegy-gyűjteményekre elsipítozott közhelyes szart ad elő az a valaki a színpadon.

MI NEM EZT ÉRTJÜK! MI NEM VAGYUNK SZAKMAILAG OTT. NEKÜNK NEM AZ AZ ESETLEGESEN PÁR HAMIS HANG VAGY A HELYENKÉNT TÉNYLEG TÚLMOZGOTT ELŐADÁS JÖN ÁT.

Mi egy jól ismert zenével tudunk azonosulni. Egy jól ismert, bulizós, vagy egy szívbemarkoló zenével tudunk azonosulni. Olyan zenével, amihez emlékek kötnek. És igenis: mi az eredetihez hasonlítjuk. Volt-e olyan, vagy esetleg jobb volt? A lényeg, hogy azt értjük meg, hogy az eredetihez képest milyen érzéseket hozott felszínre az a dal.

Nem, nem a kereskedelmi rádiókból jól ismert zenékkel, hiszen azokat -állítólag- az rtl célcsoportjának alsó szegmense hallgatja leginkább, azaz a fiatalabbak, jellemzően 30 éves kor alatt. És egyben ez az a korosztály is, aki már van -állítólag- annyira tudatos, hogy nem szavaz, nem küld sms-t. Szóval szerintem ezzel kár operálnia az rtlnek.

Szintén nem értem tehát, hogy miért ilyen szarfos, ismeretlen, a lelked vagy az emlékeid meg-nem-mozdító dalokat énekeltetnek a fiatalokkal: kit fog szavazásra sarkallni egy ilyen rezignáltan végighallgatható produkció? Egyáltalán: miért ne kapcsoljak át bármi másra, akár egy Nóta TV-re is, ahol esetleg már csak azon is jól szórakozhatok, hogy milyen gagyi. De attól nem is várok mást...

Egész olcsó pénzért vállalom az rtl-nek, hogy összeállítok egy estére való playlistet, és garantálom, hogy nem fog kevesebb szavazat befolyni -egy hozzá nem értőtől már ez is szép teljesítmény, nem?

Ismert, főleg magyar számokat akarok, amiket tudok énekelni a műsor alatt, vagy csak pityeregni rajta, vagy csak ritmusra mozogni a szófán, jó kedvet akarok, lelket megérintő előadást akarok. És engem nem zavar, ha nincsenek benne Zámbó Jimmy-i magasságokat igénylő zene-szakipari remekek. Én akkor sem fogok szavazni, de legalább nem negatívan fogok gondolni az egyre alacsonyabb élvezeti faktort nyújtó X-faktorra...

Igaz nem magyar, de itt egy példa: ha senki nem ismeri ezt a számot, ha senki nem hallotta még előtte, nem ütött volna ekkorát ez az előadás -mint ahogyan anno sem Ruzsa Magdi, sem Caramel saját számai sem ütöttek akkorát elsőre, mint amekkora slágerek végül lettek.

Íme:

PS: az milyen már, hogy Csobot Adél dekoltázsa vitte a hátán a tegnapi adást ...

Címkék: tehetségkutató Caramel X-faktor Csobot Adél Zámbó Jimmy tehetség kutató Ruzsa Magdi X Factor USA

Szólj hozzá!

Akivel nem törődik a zikszfaktor - a szerk. bejegyzése

Rafkóblog 2012.10.13. 22:26

300 pixel szeles.jpgRájöttem, hogy miért nem tudok azonosulni a tehetségkutató műsorral. Ha nem érdekel, hogy miért: a jobb felső sarokban az x-et nyomd meg de hirtelen. Ha érdekel: akkor érdemes tovább olvasnod.

Elöljáróban annyit tudnod kell, hogy akkora esztéta vagyok, hogy rám és az ízlésemre támaszkodva hálivúdi produkciókat lehetne alapozni. Nem valószínű, hogy rekord bevétellel kacsegtető kasszasiker lenne, mivel pl a 147 db Oscart besöprő Szarvavadászt úgy oltom le a szarba, hogy egy gyengébb lelkületű kritikaíró azonnal visszaadná a szakmát. Ugyanakkor talán tudok az egyszeri tv néző szemével látni, az ő agyával gondolkozni.

Röviden szólva: rohadtul nem értek a szakmai szemmel történő kritizáláshoz, mégis karizmatikus véleményem van kb mindenről. De hogy jön ez az X-faktorhoz? Hát úgy, hogy a harmadik évad elejére megfogalmazódott bennem végre, hogy bár nézem, de valami disszonancia van ebben az egészben... Valamiért nem tetszik.

Persze, persze, kérdezd meg nyugodtan, akár hangosan is, hogy miért? Elmondom.

Azért nem szeretem a faktort, mert SZAR ZENÉKET ÉNEKELTETNEK szerencsétlen előadókkal.

Nyílván, adódik a kérdés, mitől kaja, mitől fing és mitől szar egy zene számomra. Értelemszerűen szubjektív indokokból adódóan, aminek az alapjait itt megvitatni próbálni is felesleges, a lényeg, hogy kevés az olyan zene, amit szeretek, sőt, és talán ez a nagyobb baj: sok az olyan zene, amit még csak nem is hallottam soha. 

Hogy miért baj ez? Mert én bármi vagyok, csak Miklós meg Ildikó nem, azaz, minden, csak szakma nem. Ezért nem tudom szakmai alapokon megítélni, hogy amit látok-hallok, az jó-e? Nincs ti. ismeretem és viszonyítási alapom. Nem azért akarom az eredetihez hasonlítani, hogy a már befutott sztár kvalitásaihoz viszonyítsam az előadást, hanem, hogy a már ismert dal által kiváltott érzésekhez viszonyítsak. Ennyi. Mellesleg, ha egy ismert, netán általam is ismert és kedvelt dalt hallok, akkor talán a verseny izgalmán túl még kapok egy kellemes impulzust is. 

Nah mindegy, a cím alapján is tudod mostmár, mit érzek: szarnak rám a retekklubbnál, rám, igaz nem átlagos, de egyszeri tv nézőre, akinek a pénzére alapvetően apellálnak. Nem átlagos, mert tény, hogy tényleg kevés zenét nem tekerek el a rádióban, nem stílusokat szeretek, hanem egyes zenéket. De szerintem jobb lenne több, akár rongyosra játszott, de igazán jó zenét letolni a torkunkon. Így egy jót is "bulizhatnánk" tv-zés közben és nem csak azt várnánk, hogy vajon a következő jobb lesz-e?!

A legnagyobb tanulság és öröm azért mégiscsak az, hogy ez az egész mégiscsak jó hír. Hogy miért? Mert mostmár tudom, hogy -tenksz gád- nem vagyok célcsoportja a magyar kereskedelmi televíziózásnak. Ki fogom bírni :)

ps: Jimmyke csemetéje szégyent fog hozni méltán hírneves apja fejére, nem örülök! Mi lesz veled Krysztyán?

pps: miért nem hívják a műsort Csobot-faktornak?

ppps: gratula a fellépőknek, főleg Kocsis Tibinek :)

pppps: Nóra ma jól nézett ki. De az ordítása továbbra is felbújt a fejvételre... Komolyan. Vaaaaaaa...

ppppps: a mai alapján nyerjen Oláh Gergő! :)

pppppps: aki azt akarja kérdezni, hogy ha nem szeretem a faktort, akkor miért nézem, az jogosan kérdezi. Nem tudom. Talán mert unalmas vagyok, nincsenek barátaim, stb., és nincs jobb dolgom sem. Jah, és nincs életem sem. (Miket lehet még ide trollkodni?) 

UPDATE: köszönjük ismét a szakmai döntést a TEHETSÉGKUTATÓNAK. Tudjuk, hogy ez nem az, but still... Legalább az illúziót meghagynák. Cserébe viszont a vinnyogós King-L-Norby készít interjút Csokissal. Őrület!

Címkék: rtl klub tehetségkutató Ördög Nóra Kocsis Tibor X-faktor Király L. Norbi Csobot Adél Zámbó Krisztián tehetség kutató Oláh Gergő

Szólj hozzá!

Esküvősös - a szerk. bejegyzése

Rafkóblog 2012.04.15. 21:00

Na hát nah … Vasárnap este, szokásos váttudú?

 

Asszonypajtás nézi a Négy esküvő c. műsort, szólt, hogy ha érdekel, jöjjek, mert egy 850 fős roma lagzi is terítéken lesz … Elsőre nem villanyozott fel a dolog, de végül megérte megnézni: egy kisebb posztot megért.  Íme.

 

Először is, meg kell megint említsem Szerda Úr egy korábbi bejegyzését, voltak összevágó pillanatok, mit ne mondjak.
Kezdve rögtön a kajával: vályúban a birka pörkölt, teknőben a rántott hús. DREAMLAND!

Aki ismeri a műsort, az tudja, hogy itt négy menyasszony versenyez egymással egy nyeremény útért, de úgy, hogy közben egymást pontozzák. Hát a három konkurens vendég kis magas sarkúi után, amivel próbáltak az itt-ott bokáig érő sáron átevickélni, a mezítlábas és gumipapucsos vendégekről a bevágások elég kontrasztosak voltak, akár csak a pocsolyába belelógó hosszú tarka ruhák látványa kontra pink mini ruhák.

A sok vendég kitett magáét: alig négy és fél órával a tervezett időpont után érkeztek a lány kikérőre. Ezzel egy picit borult a program, de hát miaaaaaa? tata halál, tata börtön! Tekintettel arra, hogy kevés magyar szó hangzott el a tradicionális cigány esküvőn, a három versenyző picit panaszkodott a nyelvi nehézségekre. De nem baj, "kiactivityzték", hogy azért, mert mindenki ordít, senki nem haragszik egymásra. Nem feltétlenül ez volt a kikérő kvintesszenciája, de hát oda se neki. Az istálló mellett a sátorban ez is jó volt...

Majd jött a lovas kocsi (gy.k.: hintó) az ifjú párért, és elindult az embertömeg az isten háza felé. Feltűnt, hogy az ifjú párnál mindenki boldogabbnak tűnt. Hát persze. Hogy a narrátort idézzem: nem kezdődhet el úgy egy roma lagzi, hogy ne koccintson mindenki legalább VALAKIVEL... ?!?!?!?! Mekkora duma már ...

Nah, a templomban jöttek csak a csuda dolgok: folyt a bomba, a viszki, többen telefonáltak, mint amennyien meghatódtak. Két koszorús lány nem volt egyforma ruhában, de volt ott vendég melegítőben is. És persze az elmaradhatatlan viszki-műanyagpohár kombó. Priceless.

Még véget sem ért az amúgy sem kimondottan alapzaj mentes szertartás (szer tartás?), de már lehetett hallani, hogy a templomkertben ellenbuli szerveződött: ment a romapop, a tánc, a vinnyogás, minden... Persze gyorsan kiderült, hogy a vendégsereg templomból kiszorult része volt. Bódottág!

A 850 embert egy sportcsarnokba tudták elhelyezni. Ha a lányos ház igazi cigányos módon, giccsesen berendezett és feldíszített ojjektum volt, akkor a sportcsarnok meg ... egy sportcsarnok. Pár fehér lepedő fent, szív alakban vörös lufik oldalt - ezeket amúgy a rajkók hamar meg is dézsmálták, egy fogatlan öregasszony nem győzte elhessegetni őket. Majd, mintha mi sem történt volna, belesomolygott a kamerába. Nah, szerencsére reklám ...

Persze volt sztárvendég is, lölö zsunior személyében, akinek plájbekk performansza amúgy osztatlan sikert aratott. Az egyik versenyzőre, aki civilben matektanár, csak nem úgy néz ki, szóval az egyikre kicsit ráment egy nem kicsit illuminált hiperpigmentált fiatalember … Olyannyira, hogy a keze még a lány popijára is lecsúszott, de nem kicsit. - Ekkor kicsit már mi is megijedtünk, úgyhogy segítettünk kimenteni Timit abból a körből. -mondta egy rövid szőke hajú versenyző. Jóhogy: min 400 részeg kancigány között lehet, hogy én sem kicsit szarnék be. Bár lenne egy kis hendikeppem: vélhetően az én popim nem lenne közkívánat tárgya.
Egyébként a felvétel idején rövid szőke hajú lány - a következő bulin előzetesén már kicsit hosszabb, de fehér hajú: katona. A vőlegénye is az. Vajon náluk hogyan lesz majd? - Akarod-e férjedül az itt megjelent xy-t, míg egy afgán repeszgránát el nem választ? Őt tőled, a karját pedig a testétől? - Uram, igen uram!

Nah és végül az est záróakkordja, a menyasszonytánc: 850 fővel 5 órán át … Persze hullottak a tízezresek (innen látszott, hogy azért nem volt túl nagy rongyrázás: láttam a neten olyan videót, hogy ha ott tízessel mentél volna, nem csak kinéznek, de le is köpnek...), ment a meghatódás. Persze főleg a joy parents ríttak nagyon, de hát ennek egy ilyen napon helye is van. Itt volt egy búcsúztató, ahol megint, egyik menyasszony sem ment sokra az angol nyelvvizsgájával :)

Aztán vége lett. A második felvonás második felében a karót nyelt, esetlen Dorka lagzija volt a topic. Lehet, hogy jól érezte magát a saját esküvőjén, de hogy ez nem látszott rajta, az biztos. Ő volt az, aki az elején kijelentette: én pesti vagyok, én modern vagyok: nálunk nem lesz lakodalmas zene. Mondanom sem kell, kábé végig haldoklott…

A végén, nem csak azért, hogy PC legyek (politically correct), el kell mondanom, hogy nagyon durván le a kalappal a menyasszony előtt! Minden nemű hiszti nélkül élte túl a közel ezer fős népvándorlást, kezdve a pici késéssel az elején egészen a menyasszonytáncig. ResTecPa! És sok boldogságot!


Itt pedig egy örökzöld, csak, hogy lássátok, hogy milyen is lehetett volna. Nem rövid, de tanulságos...

 
 

Címkék: pc esküvő roma cigány vőlegény menyasszony l. sportcsarnok junior lagzi menyasszonytánc bódottág sztárvendég priceless

Szólj hozzá!

Húsvét most és akkor

Rafkóblog 2012.04.12. 12:00

Na, kedves blogolvasó fiatalok, idősebbek, lányok, fiúk, mindenki! Véget ért a húsvét. 

A kellemetlen kölnik szaga is kezd teljesen elpárologni a sok alkoholos lélegzettől besűrűsödött levegőből. Ma szerda van (ha ez a poszt csütörtökön jelenik is meg…) és tegnap sikeresen eltávozott a nejem legutolsó kedves locsolója is.

 


Igen-igen: jól olvasod. Tegnap. Volt pofája idejönni bazzeg este 7-kor locsolkodni, kedden... Kedves feleségem rákérdezett, hogy hát Te merre jártál kedveském, hogy csak most vezetett erre utad? Mire ő kedvesen csak annyit böfögött fel, hogy ződerdőben.

Na mondom, veled is legalább olyan jó lesz beszélgetni, mint az összes többi locsolkodóval. Le is szartam, illedelmesen kezet fogtam, majd nejem társaságában végighallgattuk az amúgy igen lényegre törő, ámbár talán kicsit rövidkére sikerült versecskéjét, ami a következőképpen hangzott –szó szerint idézem:

-Na, ahogy mon’tam, ződerdőbe vótam, locsolkodni gyüttem. Jóva' ?

Az asszonykám pedig megértően és igyekezve szintén lényegre törően válaszolni, azt mondta: jóva'! 

Megtörtént, aminek meg kellett történnie. Locsolkodás, evés, ivás, „jók a pogramok”, minden jó! Piszi-puszi, könnyes búcsú. Kész.

 

A sok kertészlegényt hallván azért nekem is beindult az agyam. Eszembe jutottak a régi őrültködések. Gyerekként szódás szifonokkal kergettük a lányokat. Persze nálam ez is csak ideig-óráig volt így. Kifejtem.
Talán már említettem valamelyik bejegyzésben, hogy versenyszerűen sportoltam. Neeem, nem sakkoztam, hanem küzdősportot űztem, méghozzá elég kiemelkedő teljesítménnyel és eredményekkel.

Tulajdonképpen a magam korosztályában (ifjúsági korosztály 18 éves korig) verhetetlen voltam, de már felnőtt korosztályban is nyertem több versenyt. Taroltam, mint egy buldózer. Nagyon sokan fel is figyeltek rám, olyanok is, akiknek lehet, nem szabadott volna.

Történt egyszer, hogy pont egy ilyen húsvét előtti, de mégis Húsvéti verseny elnevezésű viadalon hoztam a formám, megnyertem mindent, még felnőtt kategóriában is. Küzdelem: első hely itt is és ott is, plusz a legtechnikásabb versenyzői díjat is megkaptam! Pedig 130 kilósan nehéz lehet pörögni, sürögni-forogni, ugrani, csak nem nekem :) Fanatikus voltam, ami a sportot illeti.

Na, szóval, meg voltak az eredményhirdetések, mindenki megkapta, amit nyert, meg minden. Elindult a csapat hazafelé. Fenn a buszon nagy a zsibongás, beszéli mindenki a versenyen történteket. Én szokásomhoz híven egyedül ülök egy kétszemélyes ülésen, hallgatom a discman-em (akkor még az volt a trendi) és lazulok. Egyszer csak odaül mellém egy idegen. Egy "di csák, jajjj de sukár legény". Nagyon tudomást se akartam venni róla, mert ilyenkor én koncentrálok, összegzem a versenyen történteket. Viszont muszáj volt rá figyelnem, ugyanis megszólított és megkérdezte, hogy lenne-e pár szabad percem, mert szeretne velem beszélgetni. (Mint egy MF dzsehova tanúja, for the szerk. :) ). Na, azonnal elkezdtem terelni, hogy engem nem érdekel semmi ilyesmi, gondoltam meg akar téríteni vagy hasonló. Viszont véletlenül sem erről volt szó, mint az utólag kiderült.

Nagy rafináltan el kezdte nekem lökni a rizsát, hogy nagyon bejön neki amit csinálok, sokszor gratulál, meg minden. Kérdezte, hogy mivel vagyok elégedett, mivel nem vagyok elégedett a sporttal kapcsolatban stb. Itt rá is tapintott a lényegre. A pénz. Én meg persze fellélegezve, hogy nem Isten küldte le –ezúttal személyesen hozzám- a fiát, szóba is elegyedtem vele. Miért ne? Gondoltam, hiszen sportról van szó.

Mondtam, hogy elégedett vagyok a versenyek színvonalával, szervezettségével, a versenyzők számával, de nem vagyok elégedett azzal, hogy egy ilyen szintű sportolót, mint én, nem díjazzák semennyire ezen a téren. Tehát nincs pénz, ebből nem lehet megélni kategória. Természetesen sukár cshávó is egyetértett velem és felháborítónak találta, hogy egy olyan sportoló, aki a legnagyobb súlycsoportban ilyen látványosan végigveri a fél országot, nincs megfizetve. Óóó, gondoltam, milyen okos ez az ember! Pont úgy gondolkodik, mint én. Biztos van valami terve – ahogy nekem is volt – a profi sportolók támogatásának korszerűsítésére. Persze, hogy volt, de nem ám úgy, mint ahogy azt én gondoltam. Kicsit másképp. De tulajdonképpen egy azonnal kivitelezhető projektet tárt elém. Elő is adta a következőképpen:

- Mit szólnál hozzá ha egy kicsit felszoroznánk a locsolópénzedet a hétvégén? - kérdezte viccesen, de komolyan.

- Inkább hatványozzuk, ha lehet. - válaszoltam viccesen, de komolyan.

- Lenne egy kis meló, egy meccs. Benne vagy, hogy nem a te sportod szabályai szerint küzdj pénzért? Mehet, ami a csövön kifér és nincs bíró! - mondta.

Én meg alig akartam hinni a fülemnek. Hogy nekem? Pénzt? Verekedésért? Na, végre! Válaszoltam is neki izibe: 

- Jóhogy ember! De mint Leonidas a 300-ból a küldöncöknek: This is Sparta! Én meg: Jó-hogy-ember!

Tetszett a palinak a hozzáállásom, ezért meg is beszéltük a részleteket. Na, itt bújt ki a szög a zsákból. Kiderült, hogy nem is meccsről van szó, csak ugye átvitt értelemben meccs. Ugyanis egy befuccsolt vállalkozó tartozott neki 500.000 Ft-tal valami közös projektből. Azt kellett jól szétbombázni, mert nem akarta a tartozást kifizetni. Szóval vele kellett "meccselnem". Ha megnyerem a meccset, akkor a pénzt felezzük! Az alku úgy szólt, hogy oda megyünk hétvégén ehhez az emberhez és megkérdezzük, hogy fog-e fizetni most, vagy ha nem most, akkor azonnal is jó lesz. Sukár cshávó persze már előre tudta, hogy az ember válasza nemleges lesz, de figyelmeztetett is: hogyha meghallom azt a szót az ember szájából, hogy nem, akkor vegyem azt úgy, mint a meccs elejét jelző gongot és addig abba ne hagyjam, amíg az igent nem hallom, az lesz a meccs végét jelző gong.

Hmmm... egyszerűnek tűnt a feladat és igen jó haszonnal kecsegtetett. Közben megérkeztünk szeretett városunkba a busszal. Leszálltunk, telefonszámcsere és megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozzunk a hétvégén.

Így is történt. Beültem sukár cshávó igen meggyőző kocsijába, és pár sarokkal feljebb megálltunk egy nagy ház előtt. Megérkeztünk – mondta. Besétáltunk a bejárati ajtóig, ott csengettünk. Az ajtót nyitotta is a várt személy, de mintha tudta volna, hogy miért jövünk, már el is kezdett hőzöngeni sukár cshávónak, hogy mi a faszt keres a házában ilyen idegen gorillákkal, őt nem tudja semmilyen eszközzel rávenni arra, hogy fizessen stbstb. Na, a kurva anyját, gondoltam magamban, le is gorilláz itt ez a fazon, ordibál is velünk, mint valami hülyegyerekekkel, és még fizetni se akar. Úgy döntöttem hát önállóan, hogy az "őt nem tudja semmilyen eszközzel rávenni arra, hogy fizessen " című magánszámát, mintha az előzőleg megbeszélt és várt NEM válaszra asszociált volna.

Szóval, induljon a meccs! Paff! és már raktam is rá egy olyan tolót, hogy a bejárati ajtóból berepült a nappali kanapéjára, azt is meg a mögötte levő négy széket az asztallal és az azon levő poharakkal-üvegekkel együtt felborítva, eltörve, meg minden. Kurva gyorsan vége lett a meccsnek, mert mire odaértem már meg is szólalt a meccs végét jelző gong, az „igen fizetek” kijelentés. Legalább is akkor én arra véltem asszociálni az – előbbi kellemetlen landolásból nagy nehezen észhez térő – áldozat remegő kézzel felém mutatott hüvelykujjából. Utólag kiderült, hogy jól tettem. Valóban fizetési szándékát akarta kifejezni azzal a „Minden ok!” jelentésű nemzetközi jelzéssel. Csupán csak azért nem szólalt meg, mert nem tudott. Egész egyszerű oknál fogva: szerintem a mája épp akkor cserélt helyet az ádámcsutkájával. Ennyi. Na, fellocsoltuk az ügyfelet és sukár cshávó megkért, hogy várjam meg a kocsiban, had vegyék át még egyszer négyszemközt azt az elszámolási hibát, amit vétett a kis barátja.

Eleget tettem a kérésnek, gondoltam úgy is elvégeztem én már a dolgom. Kimentem, de nem sokkal utánam jött sukár cshávó is, aki beült a kocsiba, indított és elhagytuk a helyszínt. Megálltunk a házuk előtt, kiszálltunk, bementünk. Leültünk az asztalhoz, ennivalóval kínált, majd bontott egy pezsgőt. Nagyon ötletesen átadott egy aranyszínű érmet, amin egy ököl volt, majd egy vaskos kis borítékot. Kezet fogott velem, majd gratulált az első helyezéshez. És közben nevetett. Meg van az első sportolói tudásból szerzett bevétel! - mondta. Én vagyok a szponzorod. A borítékot kibontván nagyon megörültem, és én is nevetni kezdtem. Benne volt a megbeszélt 250 000 forint. A könnyen jött pénzt azonnal ki akartam élvezni. El is búcsúztunk, és megbeszéltük, hogyha lesz még ilyen, nekem fog szólni. Nem is kellett sokat várnom, pár hét múlva csörgött a telefonom. Sukár cshávó volt. Halló! Két nap múlva meccs lesz! Legyél ekkor meg ekkor, itt meg itt.

Ott voltam...

 

 

 

Szólj hozzá!

Dzsehova tanúi -a szerk. bejegyzése

Rafkóblog 2012.04.05. 17:00

Átlagos szerda este. Egy barátom lemondta a találkozót, a tv-ben szokás szerint semmi sincs. Viszont kölcsönkaptam a Mass Effect 3-at, gondoltam belevágok.

Elleszek vele egy darabig, már a második részt is nettó 72 óra alatt játszottam végig, beleértve az összes univerzum minden bolygójának meglátogatását, fullra szedve magam nyersanyagokkal, százezredessé válva Shepard kapitány karakterén keresztül...


Tolom, tolom a Begyűjtők inváziójnak közepette, amikor is igen szürreális dolog történt velem: csöngettek. Amikor nem várok senkit, nem szoktam ajtót nyitni, mert minek? Meg amúgy sem érdekel senki és semmi. Ha valamilyen inger vagy történés kapcsán igényem témad valamire, úgy utánajárok. Ebből adódik, hogy igen, általában a házalók meg az évezred üzleti lehetőségét kínáló brigantik miatt nem szoktam ajtót nyitni.

Vesztemre vagy nem, most kinyitottam. Ez volt csak igazán szürreális. Nem tudhatom, hogy valami emberfeletti erő késztetett erre, vagy csak mar kezdett egyhangú lenni a szalári harcosok oldalán hentelni a földönkívüli szingli hordákat? Minden esetre, mivel a ME az egyik kedvenc game-em és az ajtó előtt három hittrítő állt, feltételezem, az erő játszhatott velem. No nem Star Wars-osan, csak olyan Matrixosan ...

Nos, mint mondtam, az ajtó előtt három Jehova tanúja állt. Az első egy idős, elborult ábrázatú néni volt. Nem nyitottam ajtót teljesen, csak az ablakot tartam ki, de így is olfaktórikus ingert váltott ki bennem piszkosrózsaszínű kabátjaból az idősekre még manapság is sokszor jellemző szekrényszag. Valójaban formalinszag, de egyre megy. A következő witness egy középkorú, divatban nagyjából a jura es pleisztocén kor környéken megragadt hölgy volt, szájából sárgásan éktelenkedő, feltűnően mű-fogakkal. Amúgy ő volt a legnormálisabb még, legalábbis arányaiban ... A harmadik entitást nem nagyon tudom hova tenni, meg most is erős fejtörésre sarkall. Ti. nem értem, hogy mit keresett a két elvetemült fanatikus mellett ez a kedves, őszinte- es okos tekintetű, halk szavú, de a maga módján mégis határozott, tizenegy éves kis lány?! 

Szóval, ablak kinyit, mosolyom lehervad, agyalás beindul. Küldjem el őket anélkül, hogy egy szót is szólnának? Legyek kegyetlenül őszinte? Vagy csak őszinte? Vagy esetleg hallgassam meg kicsit, hogy mit akarnak, aztán majd olyan irányba terelem a beszélgetést, hogy egy blogbejegyzés lesz belőlük? Nyilván felhasználtam őket, muhaha...

Hatalmas performance-uk volt! Az első felvonás az Édesgetés címet kaphatná. Ennek során bizalmaskodó, de mégis kellően távolságtartó stílusban megpróbálták a tudtomra hozni, hogy nem akarnak zavarni (vazz, máris zavarsz!!!). Majd rövid úton megkérdezték, hogy hozzam eljutott-e már Isten szava? Hat az övé hozzám még nem, de az enyém Istenhez már el kellett, hogy jusson, mert ha munka (érted, a ME, mint munka) közben megzavarnak, akkor sajnos nagyon nem tudom kontrollálni a mondandóm és hirtelen vallásossá válok. No persze nem feltétlenül bibliai értelemben...

Ezzel gyorsan ki is zökkentettem őket. Nem tudom, hogy azért-e, mert eddig általában el sem szoktak jutni, mert elküldik őket, vagy azért-e, mert ha burkoltan is, de utaltam rá, hogy nem egy a főnökünk ... Úgyhogy jobbnak látták hamar végezni, és rá is tértek arra, mai miatt jöttek. Ti. lesz holnap este egy rendezvényük és szeretnének meghívni, mert meg nem késő megtudni, hogy hogyan lehet újjászületni a nyakunkon lévő armageddún után. Mondtam, hogy az őserdők nevében NE adják ide a meghívót, mert biztosan nem leszek ott. Akkor legalább ezt a kis könyvet had adja oda, látja rajtam, hogy intelligens vagyok, biztos szoktam olvasni. Szoktam, de csak digitális könyveket. Akkor holnap visszajönnek, és adnak egy dvd-t. Javasoltam, hogy inkább tegyenek le ezen szándékukról, mert fényévente egyszer vagyok ennyire türelmes, jobb a békesség. Nem tűnt fel nekik, hogy a fényév nem az idő egyik mértékegysége, de a békességben megegyeztünk.

Nah, gondoltam, itt akkor most el is hal a beszélgetés, ebből nem lesz blogbejegyzés ... Nyilván tévedtem. Az én jehovásaimat nem olyan fábol, illetve bocsánat,oldalbordából teremtette az Úr, akik könnyen feladják! Taktikailag nem is rossz húzáshoz folyamodtak. Egész pontosan a legidősebb: - Maga pont olyan kopasz, mint a fiam, még a mosolya is olyan kedves es őszinte (muhaha), eszem a lelkét. Hogy mit akart ezzel elérni, nem tudom, mellesleg a 4 mm-es hajam miatt annyira kopasz sem vagyok, de hát had legyen boldog: - Jajj hát nagyon kedvesnek tetszik lenni, de hogyan jön ez a jövetelükhöz? –próbáltam erőltetni a blog érdekében.

Itt azért felcsillant a három szempár, de legalábbis kettő, mert azt hihették, nem véletlenül, hogy mégis érdekel a sztorijuk. -Hát úgy, hogy maga nagyon (sok pozitív jelző), nagyon szeretném, ha legalább maga nem pusztulna el! Mert az ördög, biztos tudja, itt van ezen a földön, ezen a világon, Jézus nem véletlenül halt meg értünk (De gondolom nem is direkt, ki hinne egy szuicid profétában?), és aki még időben csatlakozik hozzá, megtanulja, hogyan lehet örökké a paradicsomban. Mert ugye a paradicsomból származunk, és ahogyan Ádám is könyörgött az úrnak, hogy legyen egy társa, mivel az állatoknak is van, úgy mi is szeretnénk társainkkal és szeretteinkkel együtt lenni az örök boldogságan. Mert ugye azt tudja, hogy a férfinek eggyel kevesebb bordája van, mint a nőnek? ... 

Nos, ha eddig kételyek között vergődtem is volna, itt teljessé vált volna számomra a kép: ezek fogyatékosok! Elnézést kérek azon olvasóktól, akik esetleg maguk is valamilyen fogyatékkal élnek, esetleg akiknek közvetlen környezetében ismerősük, szerettük él fogyatékkal. Tudom, hogy számukra is sértő lenne, ha "lejehovásoznám" őket. De fogadjuk el, hogy az értelmileg szerény és a tanulatlanság ennyire alacsony fokán álló homo sapiens igenis fogyatékos. Értelmében, képességében, különböző eszközeiben ... 

Mondtam neki, hogy anno az orvosin szigorlatoztam anatómiából, és ott a professzorok vagy kihagyták az atlaszból a bibliai vonatkozású korbonctani lábjegyzeteket, vagy csak én nem emlékszem jól, de akkor ez a rész nagyon apró betűs lehetett. (Bár tény, hogy néhány hölgy szerint a péniszben is csont van. Lehet, hogy ezt is vallási alapon érzik?) 

És ezután meg megkérdezte, hogy tanultam-e biológiát? Mondtam, hogy azt nem :) - NA látja! Az Úr azért teremtette a biológiát, hogy ezt is tudjuk. Hát ez így már mindjárt más...

Ekkor szólt közbe a divatjamúlt, felolvasott egy fejezetet vagy versszakot a Bibliából. Valami boldogságról szólt, mire mondtam, hogy én szeretek boldog lenni, de az is vagyok, mindenféle isteni erő nélkül is, és amúgy sem vagyok túl okos, lehet, hogy lelki szegény vagyok. - Neeeeem, maga nem buta, de a nyíltszívűség állapotában van és ez jó, még nem késő, blablabla...

Válasz helyett odafordultam a kislányhoz, megkérdeztem, hogy hány éves. Ekkor tudtam meg, hogy tizenegy. Jársz iskolába? Igen. Hova? Ide a szomszéd utcába. És itt laktok a környéken? Igen, a másik szomszéd utcában. És nem szoktál rosszat álmodni a sok szörnyethalástól meg az armageddún miatt? Nem. (Lehet, hogy nem is mer rosszat álmodni…) Jó neked, én lassan kezdek remegni, hogy lehet így élni, folyamatos bűntudatban es félelemben? Ezt már a két idősebbtől kérdeztem. Mi nem félünk mert kiválasztottak vagyunk, mondtak szinte kórusban.

Ráeszméltem hát: két anti-Neóval állok szemben, itt már nem nagyon lesz mit csinálni, örökre elvesztek. Ördögük van, mondhatni ...Láthatták, hogy mi futott végig az arcomon, mert ezen a ponton ők is belátták, amit az elején amúgy mondtam nekik, hogy ez a beszélgetés parttalan lesz… Az lett.

Folyt még par percig a huzavona, kicsit kezdtem is már unni azokat a negatív hullámokat, amikkel szívták az energiáimat, meg már hiányozni is kezdett a lövöldözés –nesze neked bűntelen, drog- és fegyvernélküli utópia. Úgyhogy ráutaló magatartással (rájuk kapcsoltam a villanyt) mondtam nekik, hogy sok sikert kívánok a munkájukhoz, de nekem most nincs több idom megvilágosodni, vár a saját armageddúnom: teli van a szobm földönkívüliekkel és meg kell küzdjek velük. A becsületemről van szó. Ezt igazán megérthetik. Rendben-rendben, de csak még egy valamit had olvassanak nekem a Bibliából. Mondtam hogy jó, de csak ha tud sötétben olvasni. Nem tudott.

Remélem, nem halotta a főnöke, hogy nem tudja fejből a leckét, én mondjuk biztos nem köpöm be őket. De csak akkor nem, ha nem fognak még egyszer erre járni.

A számomra nevetséges (bocs, ha valakit ezzel megbántok, úgyhogy legyen szánalmas...) erőlködés után elgondolkoztam. Alapítsak vallást? Én is biztos tudnék magam köré szerezni pár ezer verebet, akiket úgy ugráltatok, ahogy nem szégyellek. Ha csak ezret mondok, aki havonta csak ezer forinttal támogat, már havi egy milla. És csak rizsálnom kell faszságokat. De azon is agyaltam, hogy este fél 8 körül egy kislány miért nincs otthon tanulni, játszani, pihenni? És miért jön az őseivel hittéríteni? És vajon mi lesz vele 5-10 év múlva? Vallási fanatikusként csoportos öngyilkosságokat fog szervezni a fészbukon? A mosott elméjével majd megvaltó cédulákat fog árulni a józsefvárosin? Vagy meg nem értett munkanélküliként fog a szociális hálón élősködni? Persze az is lehet, hogy egy csendes, magának való hívő ember lesz... 

 

A hittel nincs bajom, de az egyháziasított hittel, a vallással nem tudok azonosulni. Különösen nem az ilyen erőszakos, nyomulós módszerekkel. A békesség kedvéért ajánlom, ne jöjjenek megint. Tegnap letelt a fényév! :)

 

 

UPDATE!

Kedves olvasónk emailben küldte az alábbi képet, kizárólag és speciálban a jehovásoknak. Amelyik ezen bekopog, azt úgyis elviszi az a bizonyos gonosz ... Köszönet érte!

 

Címkék: mátrix vallás isten egyház me hit star effect matrix wars armageddon mass neo jehova shepard neó armageddún szalári

1 komment

Bréking: Állati ez a blog -a szerk. bejegyzése

Rafkóblog 2012.03.30. 16:00

Húsvéti különszámot kell írnom. Hogy miért? Hát ezen besírsz ...

 

Nah melyik az a blog, amit még az állatok is olvasnak? Hát persze, hogy a rafkóblog!

 

 

Kedves olvasónk kedveskedett nekünk az arCZkönyre feltöltött képeivel. Nézzétek meg, hogy mit tojt nekünk a nyuszi!!!

ITT az első kép!

 

Részemről priceless, köszönöm.

 

Lájkoljatok a face-en, ha tetszettek a képek! Így nem csak első kézből értesülhettek majd az új bejegyzésekről és történésekről, de a fentiekhez hasonló ajándékokat is meg tudjuk osztani veletek izibe!

 

 

 

 

(Most kurvára elérzékenyültem. De tényleg!) 

Címkék: blog húsvét nyúl facebook állat nyuszi állati priceless

Szólj hozzá!

A millió dolláros bébi - 3. és egyben befejező rész

Rafkóblog 2012.03.28. 19:00

Befejező rész következik, ahol gyorsan kiderül többek között, hogy hogyan lehet „megvenni valakit autóStohl” és, hogy hogyan lehet az egyszerű emberek kapzsiságára apellálva saját magunkat piedesztálra emelni és az eddiginél is jobb színben feltűnni.

Hi-há-hö! Lássuk a medvét…

 


Szóval bitang ébredés volt az aznapi ébredés. Sosem voltam komában, de talán valami ilyesmi lehet, amikor felébredsz belőle. És mindezt förtelmes pia szaggal párosítva. Huh. És persze ezzel a kellemetlen ébredéssel egyidejűleg azonosulnom kellett ugye azokkal a tényekkel is, amit az előző bejegyzésben voltam szíves említeni. (Gy.k.: zsiga kulcs zsigával, egy csávó, a haverom, én, még egy csomó pia, meg egy csomó üdítő a kocsiban.)
Azonnali vallatásra fogtam a felébresztett idegent. Vagyis nem volt teljesen idegen. Ismertük látásból, innen-onnan, de sose volt úgy komolyabb dolgunk vele. Hopp-hopp, ébresztő! Volt egy csomó kérdésünk, de ő csak annyit kért, hogy had mondja el mi volt és kész. Beleegyeztünk.

Tulajdonképpen átrodeóztunk az egész városon többször is, hogy felvásároljuk valami jónak ígérkező piaüzletből az árut. Közben megtudtuk, hogy bezárt egy kocsma, mert sok volt a tartozás, a tulaj meg el akar adni mindent, mielőtt lefoglalásra kerülne az áru. Uccu! Eddig nem is volt semmi gond, simán ment az üzlet, kápé beszél, kutya ugat, vettünk egy csomó piát, amolyan SMITT pÁL-osan az alábbiakat: X. jégert, tiZ balentájnszt, 10 rolyál vodkát, 10 jimbínt, meg pár üveg ilyen kis csaj-italt, mint bélíz, meg az a szaxofonos pia… izé, nah, megvan: martini.

Nagyon jó pénzért megkaptuk. Jött az ötlet, tovább adjuk némi haszonnal. Meg is lett rá az ember aki átveszi, királyság van. Dől a lóvé! Ennek örömére pedig fel is bontottunk gyorsan egyet a sok közül -itt kezdődött a kalamajka. Hívtuk Z.-t, hogy jöjjön már, mert itt állunk ebben meg ebben az utcában egy rakat piával és el kéne vinni egy helyre. De vidéken volt sajnos, így fel volt adva a lecke, hogy hogyan hagyjuk el a placcot a málhával. Ekkor jött képbe -hívjuk így: Mr. Zsiguli. Ugye ott állunk egy csomó piával már vagy 20-25 perce, már nem éppen csak kótyagosan egy utca kellős közepén és befut Mr. Zsiguli. Mindkettőnknek egy ilyen sosem támogatott, de le nem tagadható ismerőse. Magyarul: tudjuk egymásról, hogy zsiványok vagyunk, hallottunk már egymásról, néha köszönünk is egymásnak, viszont sose üzletelnék vele, mert amúgy meg csiribiri. Nem egy kategória...

Szóval éppen arra gurul, meglátjuk, felugrunk, leszólítjuk: gyere tesó okosság van. Itt ez a csomó pia, el kéne vinni ide meg ide, kapsz pár ezret, meg tankolunk neked. Jó lesz? -kérdeztem. Ez meg: Óóóó... hogyne. Kapva kapott az alkalmon. El is indultunk, semmi gáz, röhögtünk nagyokat.

Megyünk, tankolunk, hopp! Elfogyott a kibontott ital! Pukk! Még egyet kibontottunk, nehogy már ne! Kinyílt az üveg, rácuppan a szájra és glutty-glutty, folytak a kortyok. Itt szakadt meg a kép és jött Mr. Zsiguli félig hiteles vallomása -mivel azért ő is rá-rácuppant az üveg lyukasabbik felére.
Elmondta, hogy el is mentünk egy palihoz, adtunk le egy csomó piát, vitt mindegyikből gazdagon. Mi meg a még több lóvé láttán tűzbe jöttünk, a zsebébe nyomtam egy tízezrest Mr. Zsigulinak és azt mondtam, hogy ő lesz a sofőrünk. Természetesen belegyezett. Boldogan. Így már hárman folytattuk az utunkat, volt pénz, pia, vettünk még egy csomó üdítőt valami kis boltban. Indok? Mr. Zsiguli szerint megsajnáltuk, mert valami fogyatékkal élt az eladó és ezért, hogy keressen ő is aznap megvettük az összes üdítőt (a piához, hááhááá). Állítólag többen végig is nézték ezt akkor...
Ezt követően Mr. Zsiguli egy kicsit kényes témához ért, már ami őt illeti. Kiderült, hogy este, vele együtt, megvettük tőle a kocsit kajakra, mert ugyanis azt éreztük a nagy részegségbe, hogy ez a kocsi nekünk nagyon szerencsés :)
Így megvettük, de megvan a pénz, ha gondoljuk visszaadja és legyen semmis az adás-vétel! Hálát adtunk az Istennek! Ez is lerendezve, minden ok!  Ez gyorsan meg is volt. Közös megegyezés.

Brrrr-brrrrrrrr, rezgett a telefonom egyszer csak a nagy agyalásban. Egy fülke száma volt. Nem tudtam ki az, de felvettem. Fish-horse /Halló/! -szóltam bele. És az történt, amire abban a kibaszott pillanatban a legjobban nem számítottam. Az "üzlettársam", Balfasz hívott, az idióta nővérével az oldalán egy fülkéből, hogy ő nem hiszi el nekem ezt a farmer üzletet, gratulál, hogy ilyen ügyes voltam, levettem sikeresen és ha azt akarom, hogy megmaradjon a barátság, akkor egy órán belül vigyem vissza a pénzét... És csak hadar-hadar-hadar, szóhoz sem akar engedni. Én meg hirtelen azért csak közbe kérdeztem, hogy miből gondolja, hogy nem viszem a pénzét? Meg mi ez a bizalmatlanság? Mi van??? -Mert láttalak tegnap este. -hangzott a rövid válasz. Kis csönd, majd a telefon püty-püty-püty, püttyögött párat, és a vonal megszakadt. Én meg kétségbe estem.

Na mondom, ez látott tegnap este, én meg kurvára nem emlékszem, hogy mi a francot is láthatott ez a balfasz amitől ezt gondolja... Nem tudtam, hogy mit tegyek, nem tudtam semmit hirtelen. Haverommal összedugtuk a fejünket, miután útjára eresztettük Mr. Zsigulit. Felvettük tőle az előző este kifizetett ötven lepedőt a kocsiért, de azonnal vissza is adtunk neki tízet, meg a megmaradt piát és üdítőket neki adtuk, hogy húzzon a picsába és felejtse el az egész estét meg minket is! Dolgunk van, tipli! Mr. Zsiga fülig érő szájjal távozott és még köszönni se köszönt, eleget téve kérésünknek, hogy felejtsen el minket. (Ez tényleg gyorsan ment neki, mert mondom, még köszönni se köszönt.)

Bánja a franc, lelépett, végre nyíltan beszélhetek spanommal a történtekről, hogy mi hangzott el a telefonban. Ő sem tudta sehova sem tenni a dolgot, nem emlékezett semmire ő sem. Attól féltünk, hogy mivel az egész várost bejártuk, nehogy az legyen, hogy valahol részegen kikiabáltuk a nevét vagy kiröhögtük hangosan vagy valami és ő meg ott volt. Vagy esetleg a pénz eredetét mondtuk valakinek? Vagy látott valaki nálunk sok pénzt? Ha ez így van, akkor gatya. Haverom beszart egyből, azt mondta: - hagyjuk rá, ne hívjuk, ne keressük, had higgye azt, hogy tízezerrel beugrott és kész.

Én nem mentem bele, mert tudtam, hogy amit meghagytam neki üzenetbe előző nap, azzal el tudok felé számolni, ugye oda tudom adni a „kölcsönvett tízest”, meg mutatok még neki vagy 25-26 ezer "hasznot" és el is felezem vele. Ebből baj nem lehet. Haverom erőszakoskodott, hogy: - mi van, ha észre vették a többi lóvét??? Akkor mi van? - Biztos nem vették észre, mert akkor nem Balfasz közölte volna fülkéből, hanem az apja vagy yard vagy valami. Azért ennyi pénz ha eltűnik és kiderül, azért nem ekkora visszhangja van. Győzködtem, de hasztalan.

Én meg egyszer csak fogtam magam, vettem magamhoz pénzt rendesen és elindultam, hogy felkeresem Balfaszt. Sőt! - Ha minden jó, még kaszálok is kicsit - mondtam magamban optimistán, és elindultam.

Menetközben megszületett a terv. A terv pedig az volt, hogy nem lesz terv. Rögtönözni fogok. Igazság szerint nem tudtam, hogy mi lesz, de úgy voltam vele, hogy ha baj van, akkor előbb vagy utóbb, így is, úgy is szembesülnöm kell vele, tehát csak mentem és mentem. Megérkeztem a házhoz, egyből becsengettem. Még én is meglepődtem, hogy milyen természetesen ment. Pedig már a csengés után úgy éreztem, hogy lehet, várni kellett volna még egy kicsit. Vagy nem?! Azonban, mire dűlőre jutottam volna saját magammal, már ott is termett valaki a kapu másik oldalán és vadul keresve a kulcs útját a zárban elfordítja a szerkezetet, majd halk nyikkanással, de mégis oly hirtelen kinyílik a nagy fakapu.

Balfasz állt velem szemben dölyfösen, mint aki azt várja, hogy egy meghunyászkodó és magyarázkodó magatartással elfogadjam az igazát, amit a telefonba nekem előadott. De a faszt! Nem ezt kapta! Hanem mint egy dürgő fajd kakas, még dölyfösebben, mint ő, belibbentem a kapun és kértem, hogy kövessen a szobájába. Balfasz kikerekedett szemmel nézett rám, de látván magabiztosságom, engedelmeskedett. Ezek után tudtam, hogy nyerő a pálya! Ha itt nagy bajok lennének, nem én vezényelnék itt! Néhány hosszabbnak tűnő lépés után beértünk a szobájába, megérkezett O.P. is, szinte velünk egy időben. Én leültem az ágyra, ők meg velem szembe egy-egy székre, és mint Houdini a kalapból a nyulat, kirántottam a mellső zsebemből az előre kikészített 35-36 ezer forintot. Kivettem egy tízezrest belőle és átadom Balfasznak, majd ezt követte még egy tízezres, meg még az apró. A maradékot pedig látványosan eltettem magam, vissza a mellső zsebembe.
Egy fél percig néma csend, a két alfa egyed bután nézte a kézbe adott pénzt. Majd még egy kis idő múlva felröffen O.P.: - én megmondtam neked, hogy nem fog átvágni! És sértődötten átviharzott a szobájába.
Balfasz nézte még egy kicsit a pénzt, majd azt mondta: - bocs, hogy nem hittem neked, de tegnap láttalak fenn a városban egy csomó piával meg haverral, azt hittem, hogy elbuliztad a pénzt, és engem meg kihagytál az üzletből és nem adod vissza a pénzemet! De látom tévedtem és még egyszer: ne haragudj! - mondta.

Nem nagyon akartam elhinni amit hallottam, de el kellett mégis, mert ez egy újabb lehetőséget tárt fel előttem és élnem kellett vele. Mondtam neki, hogy nincs semmi baj, nyugodjon most már meg, mert meg van a kis pénze, plusz egy kis haszon! Ő örült neki nagyon, mert venni akart valami hiperszuper számítógép alkatrészt és így már pont meglett a fele ezzel a kis plusz haszonnal. Több se kellett: azonnal feldobtam neki a lasztit, hogy miért nem veszünk még egy kanyar farmert, hogy megint csináljunk egy kis plusz pénzt! Balfasz természetesen benne volt, hiszen a két szemével látja, hogy megéri ezt csinálni. Úgyhogy ölembe tette a kis ládikát, hogy vigyem amennyi kell, mondjam, hogy az mennyi, mondjam, hogy mennyi a haszon és másnap vigyem neki a megbeszélt összeget. Természetesen megint belecsíptem a hullámzó tömegbe, de most már úgy, hogy egy kis nem-zöld pénz is essen a szórásba, szóval így fele-fele arányba vettem ki megint dollárt és mint utólag kiderült, angol fontot.
Majd a szokásos folyamat, csak most a haverom nélkül. Hívtam Z-t, mentem a bankba váltani, kiélveztem a munkám gyümölcsét, majd másnap ébredés, és irány az aranybánya- ojjektum.

Balféknek leszámoltam egy, az előzőnapihoz hasonló tranzakcióval és haszonnal, és még vigyorgott meg a kis hasznát számolgatta, közöltem vele, hogy sajnos elfogyott a farmer és vége az okosságnak. Úgy csináltam, mint aki sajnálja, hogy vége, viszont mégis elégedettnek akartam tűnni, hogy legyen ő is az és had vigyorogjon a kis pénzének! Nagy nehezen, de mégis örömmel elbúcsúzunk és egy utolsó baráti öleléssel elváltak útjaink.

Szarrá kerestem magam ezen a csókán úgy, hogy közbe a barátság is megmaradt, baj se lett, semmi.

 

Később kiderült, ugye mikor indultak volna Londonba, hogy hiányzik a pénzből. Igen ám, de kiderült még az is, hogy Balfasz, felbátorodván a velem kötött sikeres üzlet megállapodások után, önálló üzleti karrierre áhítozott. De nem sikerült, természetesen. Többszörösen át lett vágva általam nem ismert személyek által. Ezeket beismerte és megúszta otthon egy kis segg elveréssel. Elvitte a balhét ez a szerencsétlen. Apukánál nem volt tétel ez az összeg, szóval nagy kalamajka nem lett belőle.

 

Viszont Balfasz és O.P. abban az évben nem mentek Londonba! De máshova sem, az tuti! :)
 

Szólj hozzá!

Vendéghányás ft./vs. dohányzás -a szerk. bejegyzése

Rafkóblog 2012.03.24. 13:00

Az általam is előszeretettel követett Szíveslátás, vendéghányás... blogon (vendeghanyas.blog.hu) ma-tegnap téma lett a dohányzás.

(Előzmények ITT és ITT.)

Az ott felmerülő kérdéskör kapcsán ide posztolnék egy-, még 2008-ban érveléstechnikára készített disputát. Azaz disputa párt. Érvet és ellenérvet. A pontos cím, téma ez volt:


Kellenek-e további szigorítások a dohányzással kapcsolatban? Be kell-e tiltani?

 

Jó pár éve készült, nem vendéglátós szempontból, civilként írtam. Illetve az akkori szabályozások még mások voltak, a dohánytermékek árai is. Szerintem azonban ma is helytálló. Nem update-elem.

Íme...

 

Érvek a szigorítás mellett

A cím maga a vita tétele, ti. nem az a kérdés, hogy a dohányzás jó-e, kell-e, egészséges-e, vagy nem, hiszen nem kell sok időt tölteni szakirodalmakban való keresgéléssel ahhoz, hogy számtalan kutatásról, kísérletről olvashassunk, melyek egyöntetűen bizonyítják a dohánytermékek élvezetének rövid- és hosszabb távú káros hatásait. (Ilyen pl. az Országos Egészségfejlesztési Intézet oldala (ahol többek között kutatási statisztikákat is leközölnek 1960-tól napjainkig a bizonyíthatóan a dohányzás következtében elhunytak elhalálozási okairól, tehát a dohányzás káros hatásairól), vagy pl. a brit The Lancet orvosi szaklap ide vonatkozó kutatás közlései.)

Az én olvasatomban két gondolatmenet mentén érdemes megközelíteni a témát (a vita kritériuma). Egyrészt a nem dohányzó populáció jogainak-, másrészt pedig a dohányzók társadalmi felelősség fel nem vállalásának szempontjából.

Először is nézzük a jogokat, többek között rögtön pl. az én jogaimat.
Mint nemdohányzó, nap mint nap tapasztalom a dohányzás üldözendő artafactumait, úgy mint rizikófaktorok, mint pénzpazarlás, és nem utolsó sorban, mint bűzös mocsok.

Először is, a fentiekben már tettem utalást a rizikófaktorokra, a betegségekre a szakirodalmak kapcsán, most, még, csak annyit tennék hozzá a jogok kapcsán, hogy alkotmányos jogaim sérülését érzem, amikor valaki a buszmegállóban az orrom alatt eregeti az áporodott lehelettel vegyített és nikotinnal és korommal és egyéb karcinogénekkel mérgezett bűzgomolyagokat. Amikor nincs lehetőségem úgy szórakozni nemdohányzó barátaimmal, hogy közben, kompromisszumként, ne kelljen pl. télen halálra fagynom az utcán vagy a Nyulak szigetén. Illetve, ha jól tudom, van ilyen hely, de az nem feltétlenül egy átlag pályakezdő pénztárcájához szabott.

Mi következik ebből? Akaratomon kívül passzív dohányossá válok.

Az OEFI szerint ez a következőt jelenti:
„Egy füstös bárban, szórakozóhelyen eltöltött két óra annyit jelent, mintha négy szál cigarettát szívott volna el a nemdohányzó ember. Olyan étteremben, ahol külön szakasz van a dohányosoknak és a nemdohányzóknak, de egy légterű a helyiség, két óra eltöltése másfél cigaretta elszívását jelenti. Munkahelyen, ahol nem tiltott a dohányzás nyolcórás munka mellett hat szál cigarettát Otthonában, huszonnégy óra alatt, egy doboz cigarettát elfogyasztó társ mellett három szál cigarettát szív el a passzív dohányos.”
Ehhez a részéhez nem tennék egyenlőre többet hozzá, hagyok mindenkit feljönni a döbbenetből!

Pénz …

Mivel minden cigarettának más az ára, ezért csak megközelítő számítást végeztünk 400, 500 és 600 Ft-os cigaretta árak mellett napi egy doboznyi fogyasztással.

               400 Ft/doboz   500 Ft/doboz   600 Ft/doboz
1 hét        2 800 Ft          3 500 Ft            4 200 Ft
1 hónap    11 200 Ft        14 000 Ft          16 800 Ft
1 év         134 400 Ft       168 000 Ft         201 600 Ft
10 év       1 344 000 Ft     1 680 000 Ft      2 016 000 Ft

Ezek csupán a dohányzás közvetlen és könnyen kiszámítható költségei.

És itt érnek össze az altémáim, melyek mentén elkezdtem feltárni ezt a jelenséget, ti. rizikófaktorok, pénz, és a DOHÁNYOSOK FELELŐSSÉG FEL NEM VÁLLALÁSA …  Mivel a dohányzás VALÓJÁBAN ennél többe kerül.

A dohányosok és néha a környezetükben élők is gyakrabban betegszenek meg felső légúti megbetegedésekben, hurutokban és tüdőgyulladásban, ráadásul gyakrabban is járnak orvoshoz. Ez pl. gyógyszerek vagy a kieső munkanapok szintjén plusz kiadásként jelentkezhet. Hosszú távon a családi kasszát megterhelik a dohányosok esetében nagyobb gyakorisággal előforduló daganatos és szív-érrendszeri megbetegedések, amelyeknek természetesen nemcsak pénzügyi, hanem érzelmi terhei is vannak. Akárcsak annak, ha a cigaretta eltereli egy sofőr figyelmét, aki, az úton közlekedőket is magával sodorva, nagyon könnyen közúti baleset áldozatává válhat.

A felelősség fel nem vállalása pedig társadalmi szinten is jelentkezik, hiszen a gyógyszereink, sokan nem is tudják, az államnak is pénzbe kerülnek, akárcsak a műtétek, vagy csak maga az kórházi ellátás. Gazdasági szinten pedig a kieső munkanapok nem csak a betegnek jelent kevesebb bért: a munkaadónál termelés csökkenés és többletköltségek jelentkeznek, és így közvetve a GDP sem nő, csökkennek az állami bevételek is.
Így lesz kevesebb közmű és egyéb infrastruktúra, emiatt kell további adókkal vagy a reálbérek emelésének odázásával pótolni a költségvetési hiányokat.


Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy a dohányosok AZ ország, vagy EGY ADOTT ország kizárólagos rákfenéi! Ugyanakkor mindenképpen hasznosnak tartom, legalább kísérleti jelleggel szigorítani a nem dohányzók érdekében a vonatkozó törvényi passzusokat, és a társadalom reakciójától függően sokkal, vagy kezdetben csak „legalább valamennyivel” szigorításokat bevezetni. A fokozatosság híveként be nem tiltanám, sőt, kezdetben én csak a közterületekre vonatkoztatva gondolom, hogy szükséges a felelős döntés az ügyben.
 

Érvek a szigorítás ellen

A cím maga a vita tétele, ti. nem az a kérdés, hogy a dohányzás jó-e, kell-e, vagy nem, mert a dohányzás olyan, amilyen. És természetesen senkit sem szeretnék rávenni a dohányzásra, hiszen mindenki tisztában van azok LEHETSÉGES káros mellékhatásaival.
 

 

A vita apropóján volt szerencsém megismerkedni a Füstölgők Társaságával, melynek elnöke, dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója, valamint tiszteletbeli elnöke, Jancsó Miklós – akik már 1998-ban levelet írt a nemdohányzók védelme érdekében előkészített törvénytervezetről a képviselőknek. Ennek hatására az új kormány később kisebb módosításokkal újra kezdte a törvény megvitatását, s ezután nyílt igazából módjuk arra, hogy elmondják véleményüket.
 

Véleményüket mondtam, de mondhatnám, hogy véleményünket. Hiszen a témával kapcsolatos ellenmondásos gondolatokat a velük való megismerkedésem tette rendbe.


Fontos célnak tartom, hogy érjük el, hogy egy legálisan kapható terméket emberhez méltó körülmények között fogyaszthassunk el, anélkül, hogy másokat zavarnánk, vagy kirekesztve éreznénk magunkat.
A dohányzással kapcsolatos álláspontom így nem lehet más, mint az, hogy a dohányzás bizonyos kockázatokkal jár, és csak olyan felnőtt fogyasztók döntése lehet, akik tisztában vannak a kockázatokkal.

Ez hozzávetőlegesen egy olyan döntés, mint, hogy milyen könyvet olvassak, vagy, hogy mit egyek. Így ki kell állni azokért a jogokért, amelyek a dohány termékeket fogyasztókat megilletik és nem gondolom, hogy néhány anti-dohányos szervezet "Szokj le, vagy halj meg!" logikája valódi eredményekhez vezet.
 

A jelszó: hit a választás szabadságában!

Betegségek, kockázatok …

A dohányzással párosított egészségügyi kockázatokat elsősorban járványtani, népegészségügyi statisztikák vizsgálatain nyugszanak, amelyek azonban arról nem beszélnek, hogy egy adott dohányzó elkerülhet-e egy dohányzással kapcsolatos betegséget, ha kevesebbet dohányzik, és hogy minden dohányzási szokás összekapcsolható-e a megnövekedett egészségügyi kockázatokkal. Tehát nem tesznek különbséget a dohányzó „fogyasztási mennyisége” és a dohánytermékek típusai között.

Ezen túl, ha a betegségekre hivatkozva szeretnénk a dohányosokat nehezebb helyzetbe hozni, gondoljunk csak az élelmiszereinkben található, számos esetben utánkövethetetlen adalékanyagokra, állományjavítókra, színezőanyagokra! Sőt, hamar eljuthatnánk oda, hogy tiltsuk be a körút mentén történő sétát a szmog miatt, tiltsunk be minden olyan közlekedési eszközt, amelyikkel előfordulHAT közúti baleset, és az anyagi ráfordítások miatt minden addiktológiai, azaz szenvedély beteget nyilvánítsunk eredendően bűnösnek.
Persze erős a túlzás, ezzel csupán a helyzet azon vetületére szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a dohányzás bírálói sokszor nem látnak túl az orruknál és így hajlamosak boszorkány üldözés szintjére alacsonyítani és így teljesen életszerűtlenné formálni az amúgy valóban fontos témát.

 

Ezen túl, a dohányzás számos esetben közösségformáló erőként is funkcionálhat. Segítheti a beilleszkedést azok számára pl., akiknek a szocializálódás során a társas kapcsolatok kialakítására eleddig kevesebb figyelmet fordíthattak. Tudom, nem ez a legjobb módja, de ad hoc tűzoltásra kiváló…


Végül, szeretném felolvasni a Füstölgők Társaságának etikettjét, aminek betartásához nem kell más, csak egy kis többlet figyelem, és remélem: egyértelműen kiderül, hogy a dohányzó ember is csak ember.

Így hangzik:

• Zárt térben csak a dohányzásra kijelölt helyen gyújtson rá.
• Mindig kérjen előzetesen engedélyt a társaságában lévőktől a rágyújtásra!
• Gyermek, fiatalkorú vagy várandós kismama közelében soha ne gyújtson rá, még a saját autójában sem.
• Ügyeljen arra, hogy cigarettájának füstje ne zavarjon másokat, lehetőség szerint törekedjen a levegő és a környezet tisztaságának megóvására.
• Mindig oltsa el a csikket a dohányzást követően!
• A csikket ne dobja ki a kocsiból, ne szórja szét a közterületen.
• Soha ne gyújtson rá olyan helyen, ahol tiltott a dohányzás, mint például a benzinkúton!
• Óvja a dohányzásra kijelölt helyek tisztaságát és szellőztessen rendszeresen!
• Ne feledje, a felnőtt ember dohányzása csak akkor „magánügy”, ha nem veszélyeztet, vagy zavar másokat.

 

 

 

 

 

A tartalmi mondanivalóvel lehet érdemes vitázni, minden mást érintő kritika észrevétel esetén, annak leírása előtt kérlek, olvass utána a disputa definíciójának.

Címkék: dohányzás cigi törvény megszüntetés tilalom nemdohányzók

6 komment

A millió dolláros bébi - 2. rész

Rafkóblog 2012.03.23. 09:00

Hol is tartottam? Londoni pénzek, meg dollárok? Meg is kellett azt szerezni!

Nem nagyon akartuk húzni az időt másnap, igyekeztünk előző éjszakai mámorunkból e világba visszatérni és kifundálni a megfelelő tervet potenciális ügyfelünk megkopasztásához. A baj csak az, hogy szeretek kicsit megpihenni, mielőtt elfáradnék. Így egy biztonságos 40-80 perc alatt össze is szedtük magunkat.

 

Elsődleges szempont volt, hogy üzletet kínáljak, mivel világ életében nagy üzletelős akart volna lenni... egy olyan üzletet kellett kitalálni neki, amibe szívesen fektetne pénzt és nagy haszonnal kecsegtet. Azt tartottuk szemünk előtt, hogy mindenféleképpen olyan dolgot kell neki feldobni, amit szeret. Nagy nehezen feltörekvő emlékeim közül egyet kiragadván, beugrott: ruha. A ruha lesz az a dolog, amivel megfogjuk, mivel eszembe jutott, hogy a kis genya nagyon szeretett öltözködni.

Persze: volt pénz. Ugye mostmár az alapok megvoltak, tudtuk, hogy mi legyen a mézes madzag, már csak el kellett húznom előtte. Magyarán, egy hihető előadás kellett.
Héééj! - kiáltottam fel, mint akinek ötöse van a lottón-, nem kell ide semmi előadás, semmi! Hiszen előző nap megmondta, hogy mikor lesz otthon és mikor nem?! Ugyebár, hogy mikorra vigyem vissza majd a kis ötezret, amit becsületesen vissza akartam adni neki. Kigondoltam tehát egy új tervet.
Mégpedig: odamegyek, még mielőtt haza érne és az ügyefogyott nővérét kihasználva kiszolgálom magam :) Legalábbis megpróbálom. Mindent feltettem egy lapra –gondoltam -, de aztán rájöttem, hogy semmi bukni való nincs, mivel maximum azt mondja majd a nővérke, hogy: ne haragudj, de várd haza tesómat. Nem? Hát de! És legfeljebb majd akkor jöhet a B terv, a ruha- és divatiparba való betörésünk, a fesönvík és a catwalk, muhaha. (És mi lett volna az új márkanév? Rafkó Ármányi? Raccsi? R&R? Rafisz Vittyón? -a szerk.)

Na, nekiduráltam magam és minden határozottságom összegyűjtve odamentem a házhoz. Becsengettem, rövidesen jött is valaki. Nagyon reméltem, hogy az általam várt személy nyitja ismét az ajtót, ez alkalommal ugyebár gazdag balfasz nővérét, O. P.-t vártam. (Értsd: Ostoba Picsa. Hogy miért? Szegény annyira egyszerű, mint a százas szög. Egyszer teljes meggyőződésből azt mondta, hogy Barby akar lenni, mert annak a ribancnak mindene megvan! Na, őt vártam most.)

3, 2, 1, hopp: ez az én napom, yesss! Feltűnik Picsuska azzal a semmit mondó idióta vigyorral a fején, nyitja a kaput, meglát és köszön. Viszonozva köszöntését (két puszival meglocsolva, had legyen egy jó napja neki is) beléptem, és mint aki hazajött, megálltam, vártam, hogy csukja a kaput. Beszéltem hozzá, löktem a rizsát. Ő meg, mintha tényleg haza jöttem volna, csukta a kaput, ette a rizsát, kísért befelé. Én természetesen eleve a gyerek szobája felé vettem az irányt, s mire oda értünk O. P.-t teljesen meggyőztem mindenről, amiről akartam.
Átadtam elsősorban az előző napi zsákmányból ötezret. Mint becsületes barát: hoztam a tartozást. Majd rátértem a lényegre, hogy viszont kéne még pénz üzletre, de nyugodjon meg, a tesója tud mindenről, azért jöttem most, mert az üzlet nem vár, a tesóját egy üzenetben tájékoztatom mindenről! P. csak pislogott és itta szavaimat, nyelte, mint kacsa a nokedlit. Remek! Minden simán megy. Ültem balfasz szobájába a kezemben a kis ládikával. Szóltam P.-nek, hogy hozzon már papírt, tollat, hogy ugye tudjak üzenetet hagyni a tesójának, mert ugye a jó barátság alapja a pontos elszámolás. -Jajj! -kiállt fel P. azzal, hogy ő nem mer itt a szobába hozzá nyúlni semmihez, mert tesója leveszi a fejét, ne haragudjak, mindjárt jön, hoz a saját szobájából...Vuháháháháááá, visszhangzott bennem valami sátánihoz hasonló kacaj. Szabadszedés. Ez a szó jutott eszembe elsőnek.

Cselekedtem. A ládika kinyílt, a tartalom hullámzott előttem. Én meg belecsíptem megint abba a részbe, ahol a legsötétebb zöld színű volt a köteg. Gyors szüret, a ládikát becsuktam és a csipetet zippzáros zsebembe tettem. Nem is néztem mennyi lehetett, csak fogtam és tettem. Simán végeztem mire visszaért emez a kért papírral és tollal, még majdnem unatkozni is volt egy kis időm! Kezemben a toll és a papír, hagytam egy üzenetet. Igyekeztem tárgyilagos, no nem ppt-ben szerkesztett, de mégis figyelemfelkeltő „üzleti tervet prezentálni újdonsült üzlettársamnak". Pár mondatban leírtam neki, hogy:
- óriási üzlet van, vadonatúj márkás farmerok és egyéb ruhák vannak 100 forint per darab áron és kivettem egy kis pénzt, hogy vegyek egy 80-100 darabot bizniszre, hogy megnézzük, mennyire veszik, vagy mennyire nem. Nyugodj meg, csak olyan 10 000 forintnak megfelelő pénzt vettem ki, de megígérem neked, hogy megtriplázom! Visszaadom a pénzt, a hasznot pedig elfelezzük! Holnap jövök a pénzzel! Nyugi, minden rendben lesz!

Na én meg P. előtt kivettem frankón 50 dollárt, megmutogattam neki, hogy nééézd csak! Itt van az ötvenes! Ő látta! Minden! Na mondom már tanúm is van, hogy csak annyit vettem ki! Megnyugodtam. Királyság! És mint aki jól végezte dolgát, felpattantam, átadtam a ládikát, hogy tegye helyére. És persze nagy lelkesen és aggódva meghagyts a piccsnek, hogy mindenképp adja át ezt az üzenetet, mert nagyon fontos, vigyázzon rá. Háát! Megígérte.

Az aranybánya-ojjektumot elhagyva ki kellett lépjek, mert az előző nap újonnan vásárolt órámon láttam, hogy mindjárt annyi az idő, mint amit megbeszéltem előtte való nap balfasszal a találkozónkra. Ahogy az első keresztutcához értem, meg is láttam ezt a szerencsétlen hülyét, ahogy teker felém az utca másik vége felől a kis biciklijével –megjegyzem: már akkor valami aluvázas űrtecnológiás teflon 2000 cangája volt...

Hirtelen megtorpantam, nem is tudtam, mit csináljak. Egy hirtelen gondolattól vezérelve az egyik ott parkoló kocsi hátuljához guggoltam, mint valami szuper kém, majd ahogy haladt el mellettem, úgy araszoltam tovább-tovább. Megúsztam.
Hasonló rutinnal rendelkező haverom addigra már hívta is Z.-t. Szóval nem kellett sokat várnom: ahogy elhagyott a biciklijével, rá egy percre már kocsiba ültem.

Első utunk természetesen a bankhoz vezetett. A pénzt, ami a zippzáros zsebemben volt, ekkor még nem láttam, hogy mennyi. (Átváltani persze megint csak én mentem be, mert: -Ki az? Ó betűvel kezdődik a neve és a legjobban kamázza a lóvét?? -Ó, hát én!) Megérkezünk a citybe, a centrumba. Kocsiból ki, az ajtón be, a zöld lóvét be az ablakon, a magyar lóvét ki az ablakon. De még mennyit vazzeg! Sikeresen megdupláztuk az előző napi zsákmányt! Csupa százasok voltak. 2500-2600 dolcsi lehetett kb.

Kikocogtam, kifizettem a taxist bőőőven. Majd a spanommal útnak indultunk a délutánba, utána az éjszakába: ereszd el a hajamat felső fokon! Mai elterjedt verbális analógiával: a legfelsőbb szinteken! A mái napig nem tudnánk, hogy mi is történt azon az éjszakán, ha nem következett volna be az, amit a következő bejegyzésben olvashattok majd –de azt már csak legközelebb.

Elöljáróban annyit: nem volt egyszerű! Mire felébredtünk haveromnál, volt nálunk egy zsiguli kulcs, plussz a kertben a kulcshoz tartozó autó, még egy csomó kápé, órák-ékszerek-telefonok-ruhák, nem csekély mennyiségű bontatlan tömény szeszes italok, egy kisebbségi eredetű látásból amúgy ismert - gyerek, valamint a zsiga hátsójába olyan 20 zsugorfóliányi üdítő...

 

 

 

Mára ennyi. Folyatása és zárása következik.
 

Címkék: üzlet ruha dollár picsa balfasz zsiguli

Szólj hozzá!

Ígéret szép szó - a szerk. bejegyzése

Rafkóblog 2012.03.23. 02:00

Tekintettel azon tényre, hogy sikerült átlépni a "bűvös" 30-as like számot az arCZkönyvön, jöjjön a beígért és ezúton elrebegett hálaszó... 

Először is: a Millió dolláros bébi 2. részét Gonda Tamás nevű kedves olvasónknak ajánlom és számára -amint gecihíres lesz a blog és lesz erre megfelelő apparát- félre fogok tenni egy dedikált bármit, amin rajta lesz a blog neve. Tamás kattintásával, talán ha öntudatlan módon is, de nevét egy életre egybeforrasztotta a blog digivirtuális létezésével! Béke poraira ...

Egyúttal és ha már itt vagyunk: szeretném kifejezni hálám Bors Barbara nevű olvasónknak, aki lelkes és áldozatkész munkájával az eddigi like-olók körülbelül 20%-át toborozta. És nem is volt benne a szerződésében állítólag...
Barbi! Keep on like this. Felhasználónév: köszi. Jelszó: dekoltázs.

Mivel még fér a karakter bőven és elég "korán" is van, meg ha már úgyis ennél a bejegyzésnél vagyok, említést érdemel első kommentelőnk, egy bizonyos Mosolyszemű, akinek szintén tolunk majd egy dedikált szeretetet -ha lesz miből.
Amúgy meg folytasd a kommentelést és ne mindig ugyanannál az egy bejegyzésénél, jó? Cserébe küldünk majd egy ajicsomit is bónuszban! :)

 

Ennyi volt a hála mára, zárul Rafkó hála tára. Indulhat a visszaszámlálás, reggel jön a történet folytatása.

 

Jóéjt!

Címkék: bébi millió like hála dedikált dolláros

Szólj hozzá!

A millió dolláros bébi - 1. rész

Rafkóblog 2012.03.19. 13:30

A hosszú hétvége alatt csak nem nyugodtam, ég bennem a közlésvágy. Gyorsan eltelt, de legalább jól: előre megírtam egy több felvonásos lehúzás sorozatot, kicsit meditáltam és felszínre hívtam pár régi emléket is. Illetve, elhatározásra is jutottam: hamarosan lesz egy coming out-om. Csak előbb szeretném, ha az ügyvédem is jóváhagyná…

Most pedig jöjjön a valaha volt legnagyobb pénzügyi géniusz, a valaha volt legnagyobb pénzügyi anti-tálentum, egy igazi rótsild-reciprok története, akit utólag csak így neveztem el: a millió dolláros bébi.


Az ő története egy ékes példa arra, hogy hogyan vegyél palira szemtől szembe egy balfaszt, úgy, hogy ott sincs a házában, – de te igen – viszed a kápét, és mégsem tudja, hogy átbaszod. Jól hangzik?

Háttér: ekkor töltöttem be a 17. életévemet saccperkábé. Volt egy haverom, egy majdnem korombeli gyerek, idősebb volt nálam 3-4 évvel. Rendes kis gyerek volt a maga módján, de a szülei elég gazdagok voltak és ezt igencsak sulykolták a gyerekbe is.
Szóval amúgy egy nagyképű faszfej volt, de mindig volt pénze, meg minden. Ezért spanoskodtam vele. Viszont eljött egy pillanat, amikor akaratunk ellenére ennek a spanoskodásnak vége szakadt. Ugyanis kiderült, hogy a szülők máshol kaptak munkát és – igaz, csak ideiglenesen – elköltöztek. A későbbiekben bántam is, hogy nem csináltam belőle lóvét, de akkor még nem terjedt ki a figyelmem egy esetleges haszonszerzési akcióra. De egyszer csak, hogy esett, hogy nem:

Egyik délután elindultam otthonról 5000 forinttal a zsebemben és a fejemben anyám utasításával, hogy milyen cigiből mennyit hozzak. Leküldött cigiért magyarul. Battyogtam lefele és közvetlenül a bejárati nagy ajtón loholt be spanom, hogy pont hozzám jött, mert bukott valami 40-50 ezret egy gépen itt nem messze és kérni akart volna tőlem kölcsön ötezret, hogy hátha visszanyeri.
Na, én meg ott álltam öt ronggyal a kezemben pont, hát azt mondtam: ok! Mentem vele, de mondtam neki, hogy ha felmegy a gépen, akkor vegye ki és azonnal adja vissza, mert anyám pénze. El is indultunk, nagy reményekkel, hogy na, majd most nyerünk, meg minden. Persze! 5 perc alatt lebuktuk az egészet és elindult a kattogás, hogy honnan szerezzük vissza legalább anyám pénzét, hogy ne legyen cirkusz. Mentünk mindenfelé, égen-földön jártunk, de nem sikerült semmi. Már lassan a remény is meghalt, mikor is figyelmes lettem arra, hogy ismerős környéken vagyunk...

Méghozzá nagyon is ismerős környéken... há-há-hááá! Ez az a környék, ahol sokat pörögtem én nem is sokkal ezelőtt... a körül legutóbb, mikor gazdagék elléptek. Egyből eszembe jutott a régi spanom, a gazdag kis seggfej, akit le se tudtam venni akkor rendesen. Na, mondtam itt a nagy lehetőség, hogy megkérdezzem tud-e segíteni vagy valami. Ahogy közeledtem az agyam legmélyebb bugyraiból előrángatott GPS koordináta irányába, úgy lankadt a kedvem, mivel lassan eszembe jutott, hogy már elköltöztek. Kész, reménynek vége. Nem nagyon tudtam, hogy mit is tehetnék, de nem akartam tovább feszegetni kíváncsiságom határát, hogy most mi lesz, mi nem, meg épp oda is értem a kapuhoz, szóval próba cseresznye alapon becsengettem. Kis várakozás után, nem kis meglepetésre kinyitotta a remélve várt személy, a régi kis spanom a kaput. Nagy örömmel, kérdésekkel, mosolyogva fogadott. Én meg hi-hi-ha-ha, csak pislogtam, mint hal a szatyorban, alig akartam elhinni. Bekísért a szobájába, közben el kezdte mesélni az elmúlt fél évük történéseit, a költözést meg a visszaköltözést … menet közben senkivel nem találkoztunk a házban.
Leültünk és megkérdezte, hogy minek köszönheti látogatásom. Én meg elmondtam neki szépen, hogy tudom, rég találkoztunk, de ugyanolyan barátsággal fordulok felé stb...  Kellene kölcsön 5 rongy, mert anyám pénze oda van. Tudna-e segíteni esetleg? Hát kicsit húzogatta-vonogatta magát, de aránylag azért segítőkészen, megértően azt válaszolta, hogy hát sajnos nem tud segíteni, pedig nagyon szívesen tenné, de az a baj, hogy az összes pénze külföldi valutában van. Ami ugyan itt van a szobában, ott fent abban a kis ládában, mutatott felfelé a szekrényre. De mit tudnánk azzal csinálni? – kérdezte lemondóan.

Na, ne félj öccsém, én tudtam mit kell csinálni. Kérdeztem egyből, hogy milyen valuta? Mennyi? Erre ő nagy örömömre azt felelte, hogy nem tudja, mert az apja intézte, ebben van neki meg a nővérének a nyári egy hónapos londoni utazásának a teljes ára, de ő nem ért a külföldi valutákhoz, így nem tudja, hogy mennyi, meg melyik milyen pénz. Na, mondom magamban, királyság! Löktem a rizsát, hogy így nem tudom, úgy nem tudom mi mennyi. 1 dollár akkor, asszem olyan 220-230 Ft körül volt, az angol font meg olyan 270 körül. (A WIKIPEDIA szerint 17 éves korodban (2002-ben) a dollár árfolyamának alakulása 258 forint volt éves szinten, átlagosan, az MNB honlapja szerint pedig az angol font 380 forint körül mozgott. – a szerk.) Na, balfasszal levetettem a ládát, kinyitotta és a tartalom kinyílt, mint egy rózsa. Mai napig nem tudom pontosan mennyi is volt benne, de a végén kiderül majd egy viszonyítási alap.
Hirtelen felindulásból belecsíptem a bimbók közepébe és néztem: csupa zöld színű pénzek és belepörgetve a szirmokba 20,50,50,50,50,50,100 számokat láttam. És a többit akkor még nem is láttam.
Nyah – nyögtem fel – ez itt összesen 20 dollár, pont elég az ötezerhez, hogy visszaadjam. Szépen megköszöntem, balfasz visszatette a kis ládát és megbeszélve, hogy holnap hozom vissza a pénzt, eltávoztam.


A sarkon várt a spanom, már messziről látta a menésemen, hogy jó a pálya. Nevetett hangosan és kérdezte: Mi van? Mennyi? Én meg bevillantottam neki a „zöldhasúakat”. Hirtelen fel se fogta, hogy mi az, csak mondtam neki, hogy fogja a telefonom és hívja a taxisunkat, Z.-t. Z. ott is termett nyomban, mert tudta, hogy ha mi hívjuk, akkor valami nagy lóvé van. Beugrottunk a kocsiba és én mondtam, hogy hova menjünk. A belvárosban nagy volt a nyüzsgés, elvégre is hétköznap kora délután volt. Kiszálltam a taxiból, hogy senki semmit ne lásson, vagy két sarokkal feljebb, bementem egy bankba és kihasználva testi adottságaimat, mint egy felnőtt ember, ledobtam a szirmokat és kértem a beváltásukat. Minden rendben volt.

Elvették a pénzt, átszámolták számológéppel és csak bummm-bummm-bummm, pakolták lefele a tízezreseket. 140 ezerig számoltam, aztán dobáltak még rá pár tízest meg ötöst meg aprót és mondták, hogy tessék parancsolni - kábé 350.000 forint ütötte a markomat; 1270 dollárt és 240 angol fontot váltottam be. Nagy vagányan hazavittem anyámnak a cigit, meg a visszajárót ötezerből. Ő kiabált, hogy hol a picsába voltam eddig, azt se tudták mi van. Én meg leszartam mindent, fogtam és húztam lefele a taxihoz, mondtam, hogy a legfullossabb helyre vigyen minket. Elmentünk egy nagy butikba, felöltöztünk, új mobil, új ruha, új cipő. Ez az! Aztán este meg ...

 

Másnap reggel, ahogy észhez tértem, találkoztam spanommal és összedugtuk a fejünket, hogy hogyan hiúsítsuk meg a teljes londoni nyaralást!

 

De ez már a folytatás lesz.

Címkék: lehúzás dollár font faszfej

Szólj hozzá!

Téháiksz - a szerk. bejegyzése

Rafkóblog 2012.03.15. 00:00

Azaz THX. Res-tec-pa! Köszönöm. Hála. (Peace.)

 

Mármint annak a lelkes és segítőkész barátnak, aki tegnap órákig ült egy VOIP alkalmazás egyik végén, én a másikon, közben pedig közösen bütyköltük fel a blogot, hogy kicsit pofásabb legyen.

 

 

A célcsoport belövésével volt némi probléma, így tulajdonképpen arra jutottunk -konszenzusos alapon-, hogy nincs. De ez meg elég hülyén hangzik, főleg azért, mert van...

Végül 3/3-os többséggel (nem három per hármas, hanem három harmados) el is fogadtunk egy módosító indítványt, miszerint a célcsoport:

- azok, akik pénzből élnek.

Ám ez egy cseppet tág halmaznak bizonyult. Így egy újabb módosítást eszközöltünk, alig 17 másodperccel az előző után, melyet imígyen aposztrofáltunk:

- azon aktívan internetezők-, illetve információikat jórészt az internetről beszerzők (valamint, a teljesség igénye nélkül: kockák, függők, geek-ek és nem geek-ek, fiúk, lányok, nénik, bácsik, szépek, csúnyák, lehúzósok és verebek, trollok, igazság-bajnokok, az erőszakkal élők és azt elutasítók, blogolók- és blog olvasók, sötöbö-sötöbö), akik nyitottak egy nem átlagos világ megismerésére, és akik képesek ezen már hátrahagyott világnak a tanulságait a fanyar humor szemüvegén át látni és értékelni.

 

FYI.

 

A hosszú hétvégén egy kicsit kipihenjük az elmúlt egy hét nagy kezdési hajráját. Ezt javasoljuk nektek is. Amennyire kihívásokkal teli (kicsit túlzó az eufemizmus? jobb lenne ezt írni: szar?) lehet az idei év, annyira jók ezek a hosszú hétvégék. Használjuk ki ...

 

Boldog Petőfi Sándort mindenkinek!

 

Szólj hozzá!

Ahogy elkezdődött

Rafkóblog 2012.03.13. 10:00

Yess...Yesss, yess...

Engedély megadva (thx for the főszerkesztő), úgyhogy egy ilyen Löeb-ös kibirikibaszott hajtűkanyarban vissza is driftelnék azonnal az általam édes-BŰNös élet tiltott tortájának titulált "falat" kavalkádok elsőjéhez, magyarul -a kezdet kezdetéhez... ahol is életemben először kellett szembesülnöm azzal, hogy bizony-bizony az élet tortájának ezen oldala sem mindig habos... vagy mégis? - gondoltam az eset után.

 

 
Eset: tanulmányaimat egy a lakóhelyem közelében levő általános iskolában kezdtem...kibaszott rossz gyerek voltam. Évente elfogyasztottam kb. 5-6 ellenőrző füzetet, mert a hátulja mindig betelt a sok beírás miatt. Mellette viszont meg kell jegyeznem, hogy kurva jó tanuló is voltam -egy darabig. Na de hóóóhahóó... Szóval az általános iskolát befejezve egy hozzánk szintén elég közel levő iskolában folytattam, ahol már eleve "tárt karokkal" fogadtak. Ment a hírem egyik iskolából a másikba.


Ez a következőképpen nézett ki: első tanítási nap van, mindenki a saját osztályában, névsorolvasás, majd ugye pár szóban bemutatkozás. Ez volt a feladat, mai modern szóval élve mondhatnám csapatépítő training-nek :D Szépen sorban olvasták a neveket, mindenki gyönyörűen lefelelt, ki honnan jött, mi a neve, mik a tervei, stb. Tekintettel a t-vel kezdődő családnevemre, volt időm a többiek előtt felkészülnöm, szépen megfogalmazni a mondókámat. Mire odakerültünk hozzám, a következő hangzott el az egész osztály előtt, a tisztelt oszifőtöl, hogy igen, a következő T.N., magát ismerjük és már mondta is a következő nevet. Én meg csak pislogtam, néztem, hogy milyen kurva népszerű vagyok :D Ugyanis az egész osztály kacagott elismerően, meg egyebek... háhá milyen menő stb. Amúgy meg mostani fejjel: fuck you! osztályfőnök, jól kibasztál velem... nem! Nem is fuck you! Fuckyoubazdmeghülyeseggfej!

Nah...vissza...huuuutty. Szóval örültem, hogy ilyen kurva népszerű vagyok 14-15 éves fejjel és hát úgy gondoltam ennek a népszerűségnek meg is adjuk az alapját egy-két hozzám hasonlóan "eleven" osztálytárssal: a jobb és bal kezem egy ikertestvérpár volt. Gondolhatod, égetni valóak voltunk, fenyítettük az iskolát, megvertünk egy-két kis majmot. Azt hittük jók vagyunk. Aztán jöttek a komolyabb dolgok...


Egy gyönyörű őszi napon, egész pontosan október 25.-én (szülinapomon, akkor a 15.volt), felhív egy másik iskolából egy haverom (érezed a finom utalást arra, hogy már 15 évesen mobilom volt, és ennek már jó 10 éve… -a szerk.), hogy iskola után menjek el az xy sulihoz, mert baj van.
Mondom: milyen baj van, had intézzük el. Na vazzeg volt is baj, ugyanis akkor odajárt az akkori csajom és elsős volt a gimiben. Gólyabálok voltak, minden felé ment a szívatás, a spanom meg azt mondta, amit egy magamfajta vagány, népszerű gyerek a legjobban nem akar hallani: zaklatják a csajom, mert "gólyabál" van. Meg akarta szopatni egy nagydarab gyerek, hogy le akarták vele vetetni a melltartóját, hogy lóbálja az iskola közepén. Ő meg persze nem akarta és ez a nagy darab gyerek megrángatta a karját vagy mi. Na gondolhatod, nekem se kellett több. Az összes körülöttem lévő gyerek nézett: mi lesz? Persze mi lett volna??? Majdhogynem winnetous kiáltással robogtunk a másik iskolához, hogy na most szét szopatjuk a másik iskola összes hallgatóját. (Hallgatók? Most egyetem vagy gimi? Ha gimi, akkor diákok. – a szerk.) Eleget akartam tenni az osztályfőnök és a többi diák által rólam felállított képnek. Ezt persze akkor nem így gondoltam, hanem, csak úgy natúr dolognak számított.

Megérkeztünk az iskolához, már szállingóztak kifelé a kispöcsök ... Azzal indítottam, hogy a felém elsőnek közelítő gyereket fejbe rúgtam. Ezzel demonstrálva, hogy ne szarozzatok velem, mert egyrészt komolyak a szándékaim, másrészt meg sietek. (Hova? Még meg kellett írni az aznapi hómvörköt?? –a szerk.) Na... Lerúgtam, és egy komplett beismerő vallomást tett a kiscsávó a csajommal megesett dologról. Kérdeztem: ki a faszom csinálta ezt az én nőmmel? - Valami felsőbb osztályos gyerek. – Na, akkor kisfiam, menjél be és szóljál neki, hogy keresi Mike Tyson, robogjon elő.

A gyerek suhant és szólt. Egyszer csak jön egy, hát valóban nagy darab kajla kamasz, de nem izmos, hanem egy szartartály gyerek és, még mielőtt megszólalhatott volna, beledurrantottam egyet az agyába, hogy tudja majd a későbbiekben, hogy milyen hangnemet engedhet meg magának. Közben magyarázom neki, hogy mi célzattal is csöngettem be hozzá egy riasztóval, lököm neki, hogy kinek a kije vagyok. És egyszer csak megszólal a dagadék, de egy olyan hangon bazdmeg, mintha az Alvin és a Mókusokból az egyiket tökön rúgták volna, aztán meg héliumot szívattak volna vele: - Én nem akartam, meg gólyabál van. Rendesen el kezdett csipogni a srác. Én meg bazdmeg lányos zavaromban ettől a cincogó hangtól, arcon rúgtam. Egyúttal pediglen követeltem, hogy távozzon a köcsög hangjával együtt, és meg ne próbáljon ránézni a csajomra, mert legközelebb beujjazom ilyen hanggal, nem megütöm.

A hülye kis köcsög: szadómazózna a csajommal, mert gólyabál van. Persze a dagadt kanári hangú buzeráns az életébe nem ért nőhöz és a gólya bált akarta kihasználni, hogy fogjon egy kis pipihusit. A terv nem rossz, csak itt rossz fát hugyozott le. Na de ezt letisztáztuk. Közbe megérkezett Sz., a csajom, és még pont látta, ahogy lerúgom ezt a nabucát (Mit? –a szerk.) és miatta elzavarom... Nyilinyalifali, minden, My Hero!!!! Ohh, de raj vagyok - gondoltam.

Merthogy ezután jött, aminek nem kellett volna. Elkezdett kifele tódulni a tömeg az iskolából, mert vége lett a napnak. Én meg mint ugye ügyeletes hero, ütőképes csávó lévén és az előzőektől elvakultan mit csinálok??? Ahogy jöttek ki a gyerekek, mi mindet támadtuk be: cigiért, ezért-azért. Az iker spanom közül az egyik közbe meg a saját csaját akarta ráküldeni ott valami gyerekre, hogy vegye le pénzel - mert bejött neki spanom csaja: dobja be magát a csávónak és kész. lesz pénz. A csaj nem akarta, de emez már fenyegette :)

Húúú...mikbe voltunk ott. Nyilván nem sokáig viseltem az „S-es pizsamát”, mert ezeket látva a tanárok bentről már hívták a bütykös taxi-t, akik elég gyorsan, nagy erőkkel meg is érkeztek a helyszínre. Kemény volt bááázis.

A vádak: csoportosan elkövetett garázdaság, könnyű testi sértés, rablás és prostitúcióra való kényszerítés!!!

:DDD 15 évesen...:D De várj! Figyelj: bevisznek minket a yardra, kihallgatás, stb. Majd kiengednek minket szülői felügyelettel. Nem lett semmi.
És asszem mint tanulság, legyen is ez a záró akkord mára: én, mint népszerű gyerek (fuckyoubazdmegosztályfőnök), sportolói múlttal, nagy és jó testi adottságokkal rendelkezve, de 15 éves aggyal, elkövetek egy bűncselekmény sorozatot és nem kapok érte semmit. Mit vágok le magamnak tanulságnak??? Lehet ezt csinálni öcccsém, úgysem lesz semmi.


Azaz: habos itt az élet tortájának ezen része; de ha el is fogy róla a hab, majd rakunk rá még vagy segít rárakni más... Alakult is rendesen az életem ezek után... Habosítottam, nem habozván.

De ez már egy következő történet lesz.

 

 

Szólj hozzá!

UPDATE!

Rafkóblog 2012.03.11. 23:00

Na haligali!

Megvan az első kommentem és pozitív! Ezer hála és köszönet :) Most adtam neked egy vállonveregetést :)

 

 

 

 

 

Addig is: megjelentem cd-n és kazettán. Vagyishát ha ezeken nem is, de elkékült a fácse oldalam, szóval lehet ott is zargatni :)

 

Rafkóblog a FÁCSÉN: ITT

 

Az élet szép :)

 

Jó éjt!

2 komment

Intró és warm-up

Rafkóblog 2012.03.11. 09:00

Intro és warm-up!

Nos... a történeteim nem nyúlnak vissza kr. előtti korok rég múltjába vagy hatalmas történelmi eseményekig, mivel egyrészt még 30 sem vagyok ... (hm...:) ) másrészt meg ez nem is ilyesmiről szól.. Ezek a történetek sokkal inkább egy "kicsit" félre siklott élet-vígjáték-dráma-bohózat-sci-fi-bűnügyiregény részei. Vagy mi a franc.

 


Nem tudom megfogalmazni jobban, nem is akarom. Bele is vágnék egy történetbe, ami remélhetőleg kicsit közelebb enged majd minket ennek az egésznek a kibontakozásához.

Szóval, életem nagy részét egy Csongrád megyei városban éltem, ott gyerekeskedtem, ott tanultam, sportoltam stb. Majd ott is kóstoltam bele az életnek abba a szegmensébe, ami ezelőtt pár millió éve még a paradicsom „tiltott fája” lett volna. Miért is az?? És mi is az?? Na az majd mindjárt kiderül.
Mindenek előtt azért szeretném megjegyezni, hogy életem ezen éveit anyámmal, apámmal,és bátyámmal éltem, akiktől ezek után a "tiltott falatok" után nagyon, de nagyon eltérő életet éltek az enyémhez képest. Bárcsak követtem volna őket akkor! Na de ez nem a sírás helye... :) Szóval én belekóstoltam a BŰNBE :) Az egyszerű elintézési módokba, a gyors pofon kiosztásokba. Él küzdősportoló révén persze ez kézenfekvő is volt. Igen elcsábított ez a fajta stílus, ez a fajta élet. De! Visszatérve a gyökereimhez –család: hááát ... asszem nem túlzok nagyot, ha azt mondom: visszamenőleg a családfámon úgy az őskorig, egy szabálysértés nem volt, de még egy nyamvadt biztonsági övért sem volt senki megbüntetve. Én meg: igazi black ship effektus. Húúha... na szóval ilyen környezetben éltem, viszont teljesen más életszemlélettel a megélhetés-, a felfogás-, az egymáshoz való hozzáállás ésatöbbi terén.

Tehát beismerem: elcsábultam. És a legnagyobb baj ezzel az volt, hogy sokan (akik még ekkor sokkal okosabbak voltak nálam ilyen téren), felismerték bennem az állatot, a "legyőzhetetlent". Pár szóval ki tudták maguknak használni azt, amit én esetleg szórakozásból is meg tudtam csinálni. Vagyis annak vettem. Így megkörnyékeztek, dolgokat ajánlottak fel stb. „Belemegyegettem” ebbe-abba.
Hangsúlyoznám: hamarosan rájöttem arra, hogy akár saját magam javára is fordíthatnék valamit akkor, ha már ugye másoknak is tudok ezzel keresni. -Keresek én magamnak - gondoltam. Na és se szó se beszéd, el kezdett nagyon érdekelni a dolog, az asztal túlsó oldala :) Az üzletelgetés, az okosság, meg minden szar ... érted? :) Talán lesz majd kapacitásom –és, rajtad áll, talán motivációm is-, hogy bővebben kifejthessem ezeket apránként.

Hosszú út vezetett idáig, sok év. Persze relatív, böriben fél év is hosszú lehet. Itt uszkve 10 évről beszélek. Ez alatt tényleg rengeteg marhaságot láttam-hallottam. Volt szerencsém (?) beszélgetni ismert és elismert bűnözőkkel, csicskaverebekkel, segélyen tengődő Mercedes tulajokkal, kurvákkal, börtönviselt politikussal, építkezési vállalkozókkal épp úgy, mint ügyvédekkel, orvosokkal vagy akár pedagógusokkal demagógusokkal. Sőt! Ismerek könyvtárszakost és informatikust is :) A lényeg: igen sokféle végzettségű és képzettségű formát láttam már, minddel kijöttem valahogy. Remélem, veled is ki fogok jönni. Ha nem? Hát akkor nem neked írok. Tipli, olaj.

Eddig az intro, jöjjön a warm up.

Ez pedig legyen a jelenem. Egy mostani átlagos munkanapomból csipegetve emelnék ki pár szórakoztató, megdöbbentő részletet. Mondom: még csak csipegetünk.

Jelenleg üzletelgetek (régen ezt hívhatták volna seftnek is). Piacolgatok, vásárokba járok. Árulok én bútorokat, telefonokat, gyerek dolgokat, porcelánokat, aranyakat, kocsit, házat, mindent. Ami csak jön.
Ahogy utaltam is már rá : nagy az isten állatkertje... ugye...?! Ugye ismerős?! Had álljon itt a tétel bizonyítása, avagy rögtön egy harmad fokú sokismeretlenetes egyenlet, teli hülyeségmérési koefficiensekkel. Had bizonyítsam be, hogy vannak emberek, akiknek az értelmi színvonala asszimptotikusan konvergál nullához.

Rövid lesz, de ízelítőként megteszi. Történt, hogy hozzájutottam egy akkoriban ugy aránylag jónak minősülő kis mobiltelefonhoz és hát ugye természetesen indul a nap, kelek, megcsinálom a reggeli wellness programot (cigi-kv-wc-kv-wc-cigi-kv). Elindulok a piacra magamnak, kiállok a megszokott placcra, kidobom a telefont, meg a többi primőr árut. Öccsém, jött is hamarosan egy potenciális áldozat, aki ilyen tipikus állandóanapiaconvagyokhogytudjakvenniegycsomószirszart típusú pali volt. Ismerős arc, a piaci viszonyokhoz képest kurva sok lóvékért vásárol a pali, üzletelt velem is párszor :) Eladtam neki egy szakadt könyvet ... kétszer. Meg egy bizsu nyakláncot, de úgy, hogy 1500 forintra mondtam és a végén már 2500ért vitte el. Szóval nagyon szeretne jó üzletet kötni mindig, de sose sikerül neki.

Mr.vegyünkmindenszirszart oda jön hozzám és kb. 3 köbméteres sóhaly után felkérdez, de bazdmeg mint james bond a 007es lófaszban, amikor a csajt kéri fel táncolni... tudod ilyen atom kamu fejjel, hogy határozott vagyok, de mégsemszintekábé. -Ménnyi az a telefon jójember?? -kérdezi Mr.sziremszarom. -Hááát… (gondoltam mondok egy jó nagyot neki, hátha megijed ez a balfasz és mára békén hagy) -Húsz darab ezrös kis komám. A palinak a szeme kikerekedik, vakargatja az állát keményen. Láttam, hogy beleszeretett a telefonba -és most össze szedi minden eddigi velem szerzett tapasztalatát, mindent vazzeg, és a következőt mondta… figyeld vazz beszarsz… Aszondja a csóka: 25 000 és akkor elviszem :D Na hát én is vettem egy 4 köbméteres levegőt és engedve a szeretett vevő akaratának, nem alkudoztam tovább és odaadtam neki az általa kínált összegecskéért.
De azért, hogy ne legyen teljesen olyan látszatú a dolog, hogy ilyen szemét vagyok, hozzá teszem, hogy adtam neki hozzá két frankó töltőt, meg egy headset-et. Bónuszba öcsém, ajándékba, á la grátis! Mondjuk egyik se volt való az újonnan beszerzett telefonjához, de ajándék lónak ne nézd a fogát... Úgyhogy Mr.szirszar elégedetten távozott a helyszínről.

De ahogy ennek az aktusnak vége lett, már szemben kezdődött a másik. Totya. hívjuk így ezt a csupa szív és jólelkű, alsó hangon 140 kg-os "indiai" származású fiatalembert, épp egy 30 cm-es, BleckBear nevezetű műfaszt akar eladni 500 forintért egy 65-70 éves öregembernek úgy, mint "massirozó ghépp”. Na, miután Totya prezentálta az öregemberen, hogy hogyan is működik, az egész piac sikított a nevetéstől...el bírsz te képzelni egy 140 kg-os szőröstalpút, ahogy egy pörgő-forgó óriásműfasszal csapkod egy apró, bottal járó kis öregembert a nyakán?!?!?! Hát próbáld meg és röhögj, mert komám én vagy 3 percig röfögtem az asztalon.

De ezeknél a hülyéknél már csak a filléres emberek a jobbak...vagyis rosszabbak, tudja a franc, de hihetetlenek. Geci ezek úgy néznek ki már ránézésre is, hogy a Jobbik hozzá képest egy szélső bal oldali párt. Jön a spúrgeci és nagy türelmetlenül megkérdezi egy PAPÍRDOBOZRÓL, hogy Mennyi??? Mondom neki , hogy csak egy 100 forintosba kerül uram, nem több... Erre ő: Óóóóóóóóóóóóóóóó...mennnnyi????? Mint az ötös lottó reklámban az ember... Hát vazze’ én csak pislogtam... Mondom félre mondhattam valamit vagy ő hallotta rosszul...vagy én nem tudom, de a csákó olyan fejett vágott, mintha legalább 100 000-et mondtam volna. Majd ezután se szó se beszéd, vállat vont a köcsög és lelépett... Megsértődött? Az mondjuk sosem derült ki, hogy min: túlzottan kevesellte és azt hitte, hamisított a papírdoboz? Gondoltam is: mi van ezzel? Semmi? Hát mi a faszt lehet kapni manapság 100 forintért?
(Gonorrheát például - a szerk.)

Szólj hozzá!

Miért?

Rafkóblog 2012.03.10. 19:00

Sok szar megtörtént velem.

 

Nem, nem szakítások, nem valamelyik szerettem elvesztése. Még csak el sem váltam. Nem lettem emós, sem számkivetett meleg. Csak peches lehettem vagy mi.

 

 

 

Egyesek évtizedeket verekszenek végig minden gond nélkül, nekem majdnem minden pofonom látta valaki, akinek nem kellett volna. Sokak követnek el gyerekcsínyeket, nekem majdnem mindből iskolai ügy lett. Többen keveredhetnek rossz társaságba, mint ahogyan anno én is -többeknek, egy idő után, én lettem a rossz társaság. Sokaknak a bíróság egyenlő a JAG-gel, én főszereplő voltam. De nem Harmon Rebb őrnagy oldalán...

Tényleg csak peches vagyok? Vagy csak életem első 25 évének pechszériája volt? Mostmár mindegy: mostmár tisztalap van és ez úgyis csak a jövőben fog kiderülni.

 

Viszont addig is: gecisok ... ez talán nem is jó kifejezés. Szóval olyan 3 évnyi Rádiókabaréra elegendő hülyeséget hallottam mindefelől. És ezek napról napra csak gyűlnek. Azt hiszem, hogy a blog egyik mottója ez is lehetne:

Az emberi hülyeség végtelen.

Még ha ezzel nem is mondtam most újat.

Vannak a blogírásban példaképek és nagy elődök, nem célom hozzájuk felzárkózni, sem hozzájuk hasonlítani. Egyrészt nem törekszem Pulitzer díjra, másrészt meg ez úgyis azon múlik, hogy mennyire fogjátok kajálni a sztoriaimat. Kajálni, kamázni, de nem megkajálni.

A történetek valódiak, viszont -főleg személyiségi meg egyéb jogokra hivatkozva- neveket megváltoztatok, vagy egyes részleteket picit módosítok. Higyjétek el: ez mit sem fog változtatni azon a tényen, hogy az idióták köztünk élnek.
(És nekik is ugyanannyi szavazati joguk van, mint neked! De ez majd egy, még le nem írt, sokadik sztori lesz...)

 

2 komment

süti beállítások módosítása