Rájöttem, hogy miért nem tudok azonosulni a tehetségkutató műsorral. Ha nem érdekel, hogy miért: a jobb felső sarokban az x-et nyomd meg de hirtelen. Ha érdekel: akkor érdemes tovább olvasnod.
Elöljáróban annyit tudnod kell, hogy akkora esztéta vagyok, hogy rám és az ízlésemre támaszkodva hálivúdi produkciókat lehetne alapozni. Nem valószínű, hogy rekord bevétellel kacsegtető kasszasiker lenne, mivel pl a 147 db Oscart besöprő Szarvavadászt úgy oltom le a szarba, hogy egy gyengébb lelkületű kritikaíró azonnal visszaadná a szakmát. Ugyanakkor talán tudok az egyszeri tv néző szemével látni, az ő agyával gondolkozni.
Röviden szólva: rohadtul nem értek a szakmai szemmel történő kritizáláshoz, mégis karizmatikus véleményem van kb mindenről. De hogy jön ez az X-faktorhoz? Hát úgy, hogy a harmadik évad elejére megfogalmazódott bennem végre, hogy bár nézem, de valami disszonancia van ebben az egészben... Valamiért nem tetszik.
Persze, persze, kérdezd meg nyugodtan, akár hangosan is, hogy miért? Elmondom.
Azért nem szeretem a faktort, mert SZAR ZENÉKET ÉNEKELTETNEK szerencsétlen előadókkal.
Nyílván, adódik a kérdés, mitől kaja, mitől fing és mitől szar egy zene számomra. Értelemszerűen szubjektív indokokból adódóan, aminek az alapjait itt megvitatni próbálni is felesleges, a lényeg, hogy kevés az olyan zene, amit szeretek, sőt, és talán ez a nagyobb baj: sok az olyan zene, amit még csak nem is hallottam soha.
Hogy miért baj ez? Mert én bármi vagyok, csak Miklós meg Ildikó nem, azaz, minden, csak szakma nem. Ezért nem tudom szakmai alapokon megítélni, hogy amit látok-hallok, az jó-e? Nincs ti. ismeretem és viszonyítási alapom. Nem azért akarom az eredetihez hasonlítani, hogy a már befutott sztár kvalitásaihoz viszonyítsam az előadást, hanem, hogy a már ismert dal által kiváltott érzésekhez viszonyítsak. Ennyi. Mellesleg, ha egy ismert, netán általam is ismert és kedvelt dalt hallok, akkor talán a verseny izgalmán túl még kapok egy kellemes impulzust is.
Nah mindegy, a cím alapján is tudod mostmár, mit érzek: szarnak rám a retekklubbnál, rám, igaz nem átlagos, de egyszeri tv nézőre, akinek a pénzére alapvetően apellálnak. Nem átlagos, mert tény, hogy tényleg kevés zenét nem tekerek el a rádióban, nem stílusokat szeretek, hanem egyes zenéket. De szerintem jobb lenne több, akár rongyosra játszott, de igazán jó zenét letolni a torkunkon. Így egy jót is "bulizhatnánk" tv-zés közben és nem csak azt várnánk, hogy vajon a következő jobb lesz-e?!
A legnagyobb tanulság és öröm azért mégiscsak az, hogy ez az egész mégiscsak jó hír. Hogy miért? Mert mostmár tudom, hogy -tenksz gád- nem vagyok célcsoportja a magyar kereskedelmi televíziózásnak. Ki fogom bírni :)
ps: Jimmyke csemetéje szégyent fog hozni méltán hírneves apja fejére, nem örülök! Mi lesz veled Krysztyán?
pps: miért nem hívják a műsort Csobot-faktornak?
ppps: gratula a fellépőknek, főleg Kocsis Tibinek :)
pppps: Nóra ma jól nézett ki. De az ordítása továbbra is felbújt a fejvételre... Komolyan. Vaaaaaaa...
ppppps: a mai alapján nyerjen Oláh Gergő! :)
pppppps: aki azt akarja kérdezni, hogy ha nem szeretem a faktort, akkor miért nézem, az jogosan kérdezi. Nem tudom. Talán mert unalmas vagyok, nincsenek barátaim, stb., és nincs jobb dolgom sem. Jah, és nincs életem sem. (Miket lehet még ide trollkodni?)
UPDATE: köszönjük ismét a szakmai döntést a TEHETSÉGKUTATÓNAK. Tudjuk, hogy ez nem az, but still... Legalább az illúziót meghagynák. Cserébe viszont a vinnyogós King-L-Norby készít interjút Csokissal. Őrület!