Átlagos szerda este. Egy barátom lemondta a találkozót, a tv-ben szokás szerint semmi sincs. Viszont kölcsönkaptam a Mass Effect 3-at, gondoltam belevágok.
Elleszek vele egy darabig, már a második részt is nettó 72 óra alatt játszottam végig, beleértve az összes univerzum minden bolygójának meglátogatását, fullra szedve magam nyersanyagokkal, százezredessé válva Shepard kapitány karakterén keresztül...
Tolom, tolom a Begyűjtők inváziójnak közepette, amikor is igen szürreális dolog történt velem: csöngettek. Amikor nem várok senkit, nem szoktam ajtót nyitni, mert minek? Meg amúgy sem érdekel senki és semmi. Ha valamilyen inger vagy történés kapcsán igényem témad valamire, úgy utánajárok. Ebből adódik, hogy igen, általában a házalók meg az évezred üzleti lehetőségét kínáló brigantik miatt nem szoktam ajtót nyitni.
Vesztemre vagy nem, most kinyitottam. Ez volt csak igazán szürreális. Nem tudhatom, hogy valami emberfeletti erő késztetett erre, vagy csak mar kezdett egyhangú lenni a szalári harcosok oldalán hentelni a földönkívüli szingli hordákat? Minden esetre, mivel a ME az egyik kedvenc game-em és az ajtó előtt három hittrítő állt, feltételezem, az erő játszhatott velem. No nem Star Wars-osan, csak olyan Matrixosan ...
Nos, mint mondtam, az ajtó előtt három Jehova tanúja állt. Az első egy idős, elborult ábrázatú néni volt. Nem nyitottam ajtót teljesen, csak az ablakot tartam ki, de így is olfaktórikus ingert váltott ki bennem piszkosrózsaszínű kabátjaból az idősekre még manapság is sokszor jellemző szekrényszag. Valójaban formalinszag, de egyre megy. A következő witness egy középkorú, divatban nagyjából a jura es pleisztocén kor környéken megragadt hölgy volt, szájából sárgásan éktelenkedő, feltűnően mű-fogakkal. Amúgy ő volt a legnormálisabb még, legalábbis arányaiban ... A harmadik entitást nem nagyon tudom hova tenni, meg most is erős fejtörésre sarkall. Ti. nem értem, hogy mit keresett a két elvetemült fanatikus mellett ez a kedves, őszinte- es okos tekintetű, halk szavú, de a maga módján mégis határozott, tizenegy éves kis lány?!
Szóval, ablak kinyit, mosolyom lehervad, agyalás beindul. Küldjem el őket anélkül, hogy egy szót is szólnának? Legyek kegyetlenül őszinte? Vagy csak őszinte? Vagy esetleg hallgassam meg kicsit, hogy mit akarnak, aztán majd olyan irányba terelem a beszélgetést, hogy egy blogbejegyzés lesz belőlük? Nyilván felhasználtam őket, muhaha...
Hatalmas performance-uk volt! Az első felvonás az Édesgetés címet kaphatná. Ennek során bizalmaskodó, de mégis kellően távolságtartó stílusban megpróbálták a tudtomra hozni, hogy nem akarnak zavarni (vazz, máris zavarsz!!!). Majd rövid úton megkérdezték, hogy hozzam eljutott-e már Isten szava? Hat az övé hozzám még nem, de az enyém Istenhez már el kellett, hogy jusson, mert ha munka (érted, a ME, mint munka) közben megzavarnak, akkor sajnos nagyon nem tudom kontrollálni a mondandóm és hirtelen vallásossá válok. No persze nem feltétlenül bibliai értelemben...
Ezzel gyorsan ki is zökkentettem őket. Nem tudom, hogy azért-e, mert eddig általában el sem szoktak jutni, mert elküldik őket, vagy azért-e, mert ha burkoltan is, de utaltam rá, hogy nem egy a főnökünk ... Úgyhogy jobbnak látták hamar végezni, és rá is tértek arra, mai miatt jöttek. Ti. lesz holnap este egy rendezvényük és szeretnének meghívni, mert meg nem késő megtudni, hogy hogyan lehet újjászületni a nyakunkon lévő armageddún után. Mondtam, hogy az őserdők nevében NE adják ide a meghívót, mert biztosan nem leszek ott. Akkor legalább ezt a kis könyvet had adja oda, látja rajtam, hogy intelligens vagyok, biztos szoktam olvasni. Szoktam, de csak digitális könyveket. Akkor holnap visszajönnek, és adnak egy dvd-t. Javasoltam, hogy inkább tegyenek le ezen szándékukról, mert fényévente egyszer vagyok ennyire türelmes, jobb a békesség. Nem tűnt fel nekik, hogy a fényév nem az idő egyik mértékegysége, de a békességben megegyeztünk.
Nah, gondoltam, itt akkor most el is hal a beszélgetés, ebből nem lesz blogbejegyzés ... Nyilván tévedtem. Az én jehovásaimat nem olyan fábol, illetve bocsánat,oldalbordából teremtette az Úr, akik könnyen feladják! Taktikailag nem is rossz húzáshoz folyamodtak. Egész pontosan a legidősebb: - Maga pont olyan kopasz, mint a fiam, még a mosolya is olyan kedves es őszinte (muhaha), eszem a lelkét. Hogy mit akart ezzel elérni, nem tudom, mellesleg a 4 mm-es hajam miatt annyira kopasz sem vagyok, de hát had legyen boldog: - Jajj hát nagyon kedvesnek tetszik lenni, de hogyan jön ez a jövetelükhöz? –próbáltam erőltetni a blog érdekében.
Itt azért felcsillant a három szempár, de legalábbis kettő, mert azt hihették, nem véletlenül, hogy mégis érdekel a sztorijuk. -Hát úgy, hogy maga nagyon (sok pozitív jelző), nagyon szeretném, ha legalább maga nem pusztulna el! Mert az ördög, biztos tudja, itt van ezen a földön, ezen a világon, Jézus nem véletlenül halt meg értünk (De gondolom nem is direkt, ki hinne egy szuicid profétában?), és aki még időben csatlakozik hozzá, megtanulja, hogyan lehet örökké a paradicsomban. Mert ugye a paradicsomból származunk, és ahogyan Ádám is könyörgött az úrnak, hogy legyen egy társa, mivel az állatoknak is van, úgy mi is szeretnénk társainkkal és szeretteinkkel együtt lenni az örök boldogságan. Mert ugye azt tudja, hogy a férfinek eggyel kevesebb bordája van, mint a nőnek? ...
Nos, ha eddig kételyek között vergődtem is volna, itt teljessé vált volna számomra a kép: ezek fogyatékosok! Elnézést kérek azon olvasóktól, akik esetleg maguk is valamilyen fogyatékkal élnek, esetleg akiknek közvetlen környezetében ismerősük, szerettük él fogyatékkal. Tudom, hogy számukra is sértő lenne, ha "lejehovásoznám" őket. De fogadjuk el, hogy az értelmileg szerény és a tanulatlanság ennyire alacsony fokán álló homo sapiens igenis fogyatékos. Értelmében, képességében, különböző eszközeiben ...
Mondtam neki, hogy anno az orvosin szigorlatoztam anatómiából, és ott a professzorok vagy kihagyták az atlaszból a bibliai vonatkozású korbonctani lábjegyzeteket, vagy csak én nem emlékszem jól, de akkor ez a rész nagyon apró betűs lehetett. (Bár tény, hogy néhány hölgy szerint a péniszben is csont van. Lehet, hogy ezt is vallási alapon érzik?)
És ezután meg megkérdezte, hogy tanultam-e biológiát? Mondtam, hogy azt nem :) - NA látja! Az Úr azért teremtette a biológiát, hogy ezt is tudjuk. Hát ez így már mindjárt más...
Ekkor szólt közbe a divatjamúlt, felolvasott egy fejezetet vagy versszakot a Bibliából. Valami boldogságról szólt, mire mondtam, hogy én szeretek boldog lenni, de az is vagyok, mindenféle isteni erő nélkül is, és amúgy sem vagyok túl okos, lehet, hogy lelki szegény vagyok. - Neeeeem, maga nem buta, de a nyíltszívűség állapotában van és ez jó, még nem késő, blablabla...
Válasz helyett odafordultam a kislányhoz, megkérdeztem, hogy hány éves. Ekkor tudtam meg, hogy tizenegy. Jársz iskolába? Igen. Hova? Ide a szomszéd utcába. És itt laktok a környéken? Igen, a másik szomszéd utcában. És nem szoktál rosszat álmodni a sok szörnyethalástól meg az armageddún miatt? Nem. (Lehet, hogy nem is mer rosszat álmodni…) Jó neked, én lassan kezdek remegni, hogy lehet így élni, folyamatos bűntudatban es félelemben? Ezt már a két idősebbtől kérdeztem. Mi nem félünk mert kiválasztottak vagyunk, mondtak szinte kórusban.
Ráeszméltem hát: két anti-Neóval állok szemben, itt már nem nagyon lesz mit csinálni, örökre elvesztek. Ördögük van, mondhatni ...Láthatták, hogy mi futott végig az arcomon, mert ezen a ponton ők is belátták, amit az elején amúgy mondtam nekik, hogy ez a beszélgetés parttalan lesz… Az lett.
Folyt még par percig a huzavona, kicsit kezdtem is már unni azokat a negatív hullámokat, amikkel szívták az energiáimat, meg már hiányozni is kezdett a lövöldözés –nesze neked bűntelen, drog- és fegyvernélküli utópia. Úgyhogy ráutaló magatartással (rájuk kapcsoltam a villanyt) mondtam nekik, hogy sok sikert kívánok a munkájukhoz, de nekem most nincs több idom megvilágosodni, vár a saját armageddúnom: teli van a szobm földönkívüliekkel és meg kell küzdjek velük. A becsületemről van szó. Ezt igazán megérthetik. Rendben-rendben, de csak még egy valamit had olvassanak nekem a Bibliából. Mondtam hogy jó, de csak ha tud sötétben olvasni. Nem tudott.
Remélem, nem halotta a főnöke, hogy nem tudja fejből a leckét, én mondjuk biztos nem köpöm be őket. De csak akkor nem, ha nem fognak még egyszer erre járni.
A számomra nevetséges (bocs, ha valakit ezzel megbántok, úgyhogy legyen szánalmas...) erőlködés után elgondolkoztam. Alapítsak vallást? Én is biztos tudnék magam köré szerezni pár ezer verebet, akiket úgy ugráltatok, ahogy nem szégyellek. Ha csak ezret mondok, aki havonta csak ezer forinttal támogat, már havi egy milla. És csak rizsálnom kell faszságokat. De azon is agyaltam, hogy este fél 8 körül egy kislány miért nincs otthon tanulni, játszani, pihenni? És miért jön az őseivel hittéríteni? És vajon mi lesz vele 5-10 év múlva? Vallási fanatikusként csoportos öngyilkosságokat fog szervezni a fészbukon? A mosott elméjével majd megvaltó cédulákat fog árulni a józsefvárosin? Vagy meg nem értett munkanélküliként fog a szociális hálón élősködni? Persze az is lehet, hogy egy csendes, magának való hívő ember lesz...
A hittel nincs bajom, de az egyháziasított hittel, a vallással nem tudok azonosulni. Különösen nem az ilyen erőszakos, nyomulós módszerekkel. A békesség kedvéért ajánlom, ne jöjjenek megint. Tegnap letelt a fényév! :)
UPDATE!
Kedves olvasónk emailben küldte az alábbi képet, kizárólag és speciálban a jehovásoknak. Amelyik ezen bekopog, azt úgyis elviszi az a bizonyos gonosz ... Köszönet érte!
