Az általam is előszeretettel követett Szíveslátás, vendéghányás... blogon (vendeghanyas.blog.hu) ma-tegnap téma lett a dohányzás.
Az ott felmerülő kérdéskör kapcsán ide posztolnék egy-, még 2008-ban érveléstechnikára készített disputát. Azaz disputa párt. Érvet és ellenérvet. A pontos cím, téma ez volt:
Kellenek-e további szigorítások a dohányzással kapcsolatban? Be kell-e tiltani?
Jó pár éve készült, nem vendéglátós szempontból, civilként írtam. Illetve az akkori szabályozások még mások voltak, a dohánytermékek árai is. Szerintem azonban ma is helytálló. Nem update-elem.
Íme...
Érvek a szigorítás mellett
A cím maga a vita tétele, ti. nem az a kérdés, hogy a dohányzás jó-e, kell-e, egészséges-e, vagy nem, hiszen nem kell sok időt tölteni szakirodalmakban való keresgéléssel ahhoz, hogy számtalan kutatásról, kísérletről olvashassunk, melyek egyöntetűen bizonyítják a dohánytermékek élvezetének rövid- és hosszabb távú káros hatásait. (Ilyen pl. az Országos Egészségfejlesztési Intézet oldala (ahol többek között kutatási statisztikákat is leközölnek 1960-tól napjainkig a bizonyíthatóan a dohányzás következtében elhunytak elhalálozási okairól, tehát a dohányzás káros hatásairól), vagy pl. a brit The Lancet orvosi szaklap ide vonatkozó kutatás közlései.)
Az én olvasatomban két gondolatmenet mentén érdemes megközelíteni a témát (a vita kritériuma). Egyrészt a nem dohányzó populáció jogainak-, másrészt pedig a dohányzók társadalmi felelősség fel nem vállalásának szempontjából.
Először is nézzük a jogokat, többek között rögtön pl. az én jogaimat.
Mint nemdohányzó, nap mint nap tapasztalom a dohányzás üldözendő artafactumait, úgy mint rizikófaktorok, mint pénzpazarlás, és nem utolsó sorban, mint bűzös mocsok.
Először is, a fentiekben már tettem utalást a rizikófaktorokra, a betegségekre a szakirodalmak kapcsán, most, még, csak annyit tennék hozzá a jogok kapcsán, hogy alkotmányos jogaim sérülését érzem, amikor valaki a buszmegállóban az orrom alatt eregeti az áporodott lehelettel vegyített és nikotinnal és korommal és egyéb karcinogénekkel mérgezett bűzgomolyagokat. Amikor nincs lehetőségem úgy szórakozni nemdohányzó barátaimmal, hogy közben, kompromisszumként, ne kelljen pl. télen halálra fagynom az utcán vagy a Nyulak szigetén. Illetve, ha jól tudom, van ilyen hely, de az nem feltétlenül egy átlag pályakezdő pénztárcájához szabott.
Mi következik ebből? Akaratomon kívül passzív dohányossá válok.
Az OEFI szerint ez a következőt jelenti:
„Egy füstös bárban, szórakozóhelyen eltöltött két óra annyit jelent, mintha négy szál cigarettát szívott volna el a nemdohányzó ember. Olyan étteremben, ahol külön szakasz van a dohányosoknak és a nemdohányzóknak, de egy légterű a helyiség, két óra eltöltése másfél cigaretta elszívását jelenti. Munkahelyen, ahol nem tiltott a dohányzás nyolcórás munka mellett hat szál cigarettát Otthonában, huszonnégy óra alatt, egy doboz cigarettát elfogyasztó társ mellett három szál cigarettát szív el a passzív dohányos.”
Ehhez a részéhez nem tennék egyenlőre többet hozzá, hagyok mindenkit feljönni a döbbenetből!
Pénz …
Mivel minden cigarettának más az ára, ezért csak megközelítő számítást végeztünk 400, 500 és 600 Ft-os cigaretta árak mellett napi egy doboznyi fogyasztással.
400 Ft/doboz 500 Ft/doboz 600 Ft/doboz
1 hét 2 800 Ft 3 500 Ft 4 200 Ft
1 hónap 11 200 Ft 14 000 Ft 16 800 Ft
1 év 134 400 Ft 168 000 Ft 201 600 Ft
10 év 1 344 000 Ft 1 680 000 Ft 2 016 000 Ft
Ezek csupán a dohányzás közvetlen és könnyen kiszámítható költségei.
És itt érnek össze az altémáim, melyek mentén elkezdtem feltárni ezt a jelenséget, ti. rizikófaktorok, pénz, és a DOHÁNYOSOK FELELŐSSÉG FEL NEM VÁLLALÁSA … Mivel a dohányzás VALÓJÁBAN ennél többe kerül.
A dohányosok és néha a környezetükben élők is gyakrabban betegszenek meg felső légúti megbetegedésekben, hurutokban és tüdőgyulladásban, ráadásul gyakrabban is járnak orvoshoz. Ez pl. gyógyszerek vagy a kieső munkanapok szintjén plusz kiadásként jelentkezhet. Hosszú távon a családi kasszát megterhelik a dohányosok esetében nagyobb gyakorisággal előforduló daganatos és szív-érrendszeri megbetegedések, amelyeknek természetesen nemcsak pénzügyi, hanem érzelmi terhei is vannak. Akárcsak annak, ha a cigaretta eltereli egy sofőr figyelmét, aki, az úton közlekedőket is magával sodorva, nagyon könnyen közúti baleset áldozatává válhat.
A felelősség fel nem vállalása pedig társadalmi szinten is jelentkezik, hiszen a gyógyszereink, sokan nem is tudják, az államnak is pénzbe kerülnek, akárcsak a műtétek, vagy csak maga az kórházi ellátás. Gazdasági szinten pedig a kieső munkanapok nem csak a betegnek jelent kevesebb bért: a munkaadónál termelés csökkenés és többletköltségek jelentkeznek, és így közvetve a GDP sem nő, csökkennek az állami bevételek is.
Így lesz kevesebb közmű és egyéb infrastruktúra, emiatt kell további adókkal vagy a reálbérek emelésének odázásával pótolni a költségvetési hiányokat.
Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy a dohányosok AZ ország, vagy EGY ADOTT ország kizárólagos rákfenéi! Ugyanakkor mindenképpen hasznosnak tartom, legalább kísérleti jelleggel szigorítani a nem dohányzók érdekében a vonatkozó törvényi passzusokat, és a társadalom reakciójától függően sokkal, vagy kezdetben csak „legalább valamennyivel” szigorításokat bevezetni. A fokozatosság híveként be nem tiltanám, sőt, kezdetben én csak a közterületekre vonatkoztatva gondolom, hogy szükséges a felelős döntés az ügyben.
Érvek a szigorítás ellen
A cím maga a vita tétele, ti. nem az a kérdés, hogy a dohányzás jó-e, kell-e, vagy nem, mert a dohányzás olyan, amilyen. És természetesen senkit sem szeretnék rávenni a dohányzásra, hiszen mindenki tisztában van azok LEHETSÉGES káros mellékhatásaival.
A vita apropóján volt szerencsém megismerkedni a Füstölgők Társaságával, melynek elnöke, dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója, valamint tiszteletbeli elnöke, Jancsó Miklós – akik már 1998-ban levelet írt a nemdohányzók védelme érdekében előkészített törvénytervezetről a képviselőknek. Ennek hatására az új kormány később kisebb módosításokkal újra kezdte a törvény megvitatását, s ezután nyílt igazából módjuk arra, hogy elmondják véleményüket.
Véleményüket mondtam, de mondhatnám, hogy véleményünket. Hiszen a témával kapcsolatos ellenmondásos gondolatokat a velük való megismerkedésem tette rendbe.
Fontos célnak tartom, hogy érjük el, hogy egy legálisan kapható terméket emberhez méltó körülmények között fogyaszthassunk el, anélkül, hogy másokat zavarnánk, vagy kirekesztve éreznénk magunkat.
A dohányzással kapcsolatos álláspontom így nem lehet más, mint az, hogy a dohányzás bizonyos kockázatokkal jár, és csak olyan felnőtt fogyasztók döntése lehet, akik tisztában vannak a kockázatokkal.
Ez hozzávetőlegesen egy olyan döntés, mint, hogy milyen könyvet olvassak, vagy, hogy mit egyek. Így ki kell állni azokért a jogokért, amelyek a dohány termékeket fogyasztókat megilletik és nem gondolom, hogy néhány anti-dohányos szervezet "Szokj le, vagy halj meg!" logikája valódi eredményekhez vezet.
A jelszó: hit a választás szabadságában!
Betegségek, kockázatok …
A dohányzással párosított egészségügyi kockázatokat elsősorban járványtani, népegészségügyi statisztikák vizsgálatain nyugszanak, amelyek azonban arról nem beszélnek, hogy egy adott dohányzó elkerülhet-e egy dohányzással kapcsolatos betegséget, ha kevesebbet dohányzik, és hogy minden dohányzási szokás összekapcsolható-e a megnövekedett egészségügyi kockázatokkal. Tehát nem tesznek különbséget a dohányzó „fogyasztási mennyisége” és a dohánytermékek típusai között.
Ezen túl, ha a betegségekre hivatkozva szeretnénk a dohányosokat nehezebb helyzetbe hozni, gondoljunk csak az élelmiszereinkben található, számos esetben utánkövethetetlen adalékanyagokra, állományjavítókra, színezőanyagokra! Sőt, hamar eljuthatnánk oda, hogy tiltsuk be a körút mentén történő sétát a szmog miatt, tiltsunk be minden olyan közlekedési eszközt, amelyikkel előfordulHAT közúti baleset, és az anyagi ráfordítások miatt minden addiktológiai, azaz szenvedély beteget nyilvánítsunk eredendően bűnösnek.
Persze erős a túlzás, ezzel csupán a helyzet azon vetületére szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a dohányzás bírálói sokszor nem látnak túl az orruknál és így hajlamosak boszorkány üldözés szintjére alacsonyítani és így teljesen életszerűtlenné formálni az amúgy valóban fontos témát.
Ezen túl, a dohányzás számos esetben közösségformáló erőként is funkcionálhat. Segítheti a beilleszkedést azok számára pl., akiknek a szocializálódás során a társas kapcsolatok kialakítására eleddig kevesebb figyelmet fordíthattak. Tudom, nem ez a legjobb módja, de ad hoc tűzoltásra kiváló…
Végül, szeretném felolvasni a Füstölgők Társaságának etikettjét, aminek betartásához nem kell más, csak egy kis többlet figyelem, és remélem: egyértelműen kiderül, hogy a dohányzó ember is csak ember.
Így hangzik:
• Zárt térben csak a dohányzásra kijelölt helyen gyújtson rá.
• Mindig kérjen előzetesen engedélyt a társaságában lévőktől a rágyújtásra!
• Gyermek, fiatalkorú vagy várandós kismama közelében soha ne gyújtson rá, még a saját autójában sem.
• Ügyeljen arra, hogy cigarettájának füstje ne zavarjon másokat, lehetőség szerint törekedjen a levegő és a környezet tisztaságának megóvására.
• Mindig oltsa el a csikket a dohányzást követően!
• A csikket ne dobja ki a kocsiból, ne szórja szét a közterületen.
• Soha ne gyújtson rá olyan helyen, ahol tiltott a dohányzás, mint például a benzinkúton!
• Óvja a dohányzásra kijelölt helyek tisztaságát és szellőztessen rendszeresen!
• Ne feledje, a felnőtt ember dohányzása csak akkor „magánügy”, ha nem veszélyeztet, vagy zavar másokat.
A tartalmi mondanivalóvel lehet érdemes vitázni, minden mást érintő kritika észrevétel esetén, annak leírása előtt kérlek, olvass utána a disputa definíciójának.
